A vendéglátás világában a pincérek egyfajta külön nyelvet beszélnek – egy olyan kódnyelvet, amelyben az udvarias mondatok mögött gyakran egészen más üzenet rejlik.
Ha egy pincér azt mondja: „csak szólok, húsz perc múlva zárunk" - az nem feltétlenül az időpontról szól, inkább finom jelzés arról, hogy ideje fizetni és távozni.
Volt vendéglátósok szerint ez a szakma nemcsak a kiszolgálásról, hanem az érzelmi intelligenciáról is szól: arról, hogy hogyan lehet egyszerre kedvesnek, mégis határozottnak maradni egy hosszú műszak végén. Az évek során a pincérek megtanulják, mikor és hogyan lehet a vendégek felé jelezni, hogy a konyha már zárva, a mosogatógép zúg, és a személyzet már csak egy gyors zárásról álmodik.
Ilyenkor kerül elő az a bizonyos mondat, amely úgy közöl tényt, hogy közben nem bánt meg senkit.
A cél: elérni, hogy a még ott időző vendégek maguktól induljanak el, és közben megőrizzék jó benyomásukat a helyről. Erre szolgál az a bizonyos 20 perces mondat.
Miközben a vendégek az utolsó korty italt ízlelgetik, a pincér fejben már a következő lépéseket tervezi: takarítás, elszámolás, zárás. És csendben reméli, hogy az a „húsz perc” valóban elég lesz minderre.
Még több érdekes cikk itt:
