Palya Bea első gyermekét várja, de az aktív kismamák boldog időszakát élve egyéb terveket is nevelget... és imád enni!
Fotó: Kiss Dóra
Ezeregy szefárd éjszaka címmel lemezt csinál, a tavaszi szefárd koncertek élő felvételeiből, illetve egy DVD is készül a tavalyi, zsinanógában adott előadásából. A Palya-udvar, fesztivál a fesztiválban, a Művészetek Völgyében, július végén idén harmadszor nyitja meg kapuit, fókuszában a tehetségkutatás, az esélyegyenlőség, a női alkotók. És persze új könyv is születik, a téma a babavárás.
Legutóbbi lemezed és a vele egy időben megjelent könyved címe is Ribizliálom, és bevallottan gyerekkori ihletésű. Vannak régi, megmaradt ízek ezen kívül is?
Ó persze! A várandósságom alatt kimondottan felerősödött bennem a vágy anyukám főztje iránt. Olyan húslevest senki nem tud csinálni, mint ő, klasszikus, hat óráig főzött, zöldségekkel és hússal teli aranyló lé, maga gyúrta tésztával. És csanádi tatám szokását őrizve, én erős paprikával, meg paradicsomlével szoktam megbolondítani a tányérba kiszedett adagot, a paradicsomlé is természetesen anyukám főztje. Általában is felértékelődnek nálam a házias ételek, az otthon nevelt csirke, a kertben termett zöldségek, a saját befőzésű csalamádé, a meggybefőtt. És persze a kovászos uborka természetesen minden mennyiségben jöhet, amúgy nemcsak várandósan….
Ki „nagy főző” a családban, mi az otthoni kedvenced?
Anyukám az a típusú falusi asszony, aki nem ismeri a kisadag fogalmát. Ha barátokat viszek haza vagy akár csak egy sima családi vasárnapi ebédnél is előáll az a helyzet, hogy fogást fogás után pakol az asztalra, gyönyörűen elkészített húsok, levesek, sütemények érkeznek szép sorban. És élvezi, imádja ez egész szertartást. Ő természetesen nem ül le, csak rohangál körülöttünk, és élvezi az ő legfőbb szeretetnyelvét, a táplálást, fürdik a dicséretekben és a látványban, hogy mások milyen jóízűen eszik a főztjét.
Hát, nehéz anyu főztjei közül kedvencet mondani, de imádom, mondjuk a borsólevesét is, a zöldbabfőzelékjét, a töltött csirkéjét, a francia salátáját és a székelykáposztáját, meg a töltött paprikáját, ez utóbbi kettőből jogosult vagyok kienni a káposztát meg a paprikát, húsgombóc nélkül. És egy sima lecsóval is a mennyekbe tud küldeni.
Milyen típusú ételeket szeretsz?
Alapvetően a zöldségeket szeretem, meg a csirkehúst finoman elkészítve. És persze a házikolbászt, leginkább Szokolay Dongó Balázs zenésztársam Tótkomlóson készült házi termékét eszem szívesen. De azért a padlizsán, a cukkini, a paradicsom, a paprika, a répa, a cékla, a zöldséglevesek, zöldségpörköltek, na, az az én világom. A leginkább nekem való ételeket Szíriában, egy damaszkuszi étteremben rakták elém. Ott minden volt, amit szeretek, vagy tízféle saláta, petrezselyemmel, kuszkusszal, fetával, friss paradicsommal, aztán volt padlizsánkrém, humusz, apró kolbászkák, fetasajttal töltött paprikák, olívabogyó, lecsós padlizsán, töltött szőlőlevél… ez az én gasztronómiai hazám, sokféle, színes, kisméretű falatok, ízek hihetetlen kavalkádja.
Az édesség és a tészták nem annyira vonzanak, főleg az édesség tud hidegen hagyni, sokszor az ajándékba kapott csokik évekig állnak a szekrényben. Édesből a nagyon ínyenc dolgokat szeretem, például a túrós-gyümölcsös süteményeket, de ritkán van olyan érzésem, hogy most cukorbombát a testemnek, azonnal.Ha tovább utazom fejben, gasztro-szempontból, akkor a második helyezett India, majd jönnek a thai ételek, aztán az olasz, a mexikói.Érdekes tendencia most bennem a szalonna-kolbász-hurka-vágy, de ez, azt hiszem, részben a kisbabám ízlése is…
Szoktál főzni?
Ritkán. El vagyunk kényeztetve, a közelünkben jó kisvendéglők, éttermek vannak, például az Éden vegán étterem. És hát másik szerencsém, hogy a párom is nagyon jól főz, a konyha inkább az ő területe, legalábbis egyelőre. Ha viszont főzök, akkor nagyon jól főzök, vigyázat…
Most is éppen Mexikóban vagy, ahová már évek óta visszatérsz hosszabb-rövidebb időre. Mik az ottani kedvenceid, mit ajánlanál a NoSalty olvasóinak?
Ó, az enfrijoladas-t mindenképp. Babszósszal meglocsolt tortillacsipsz, tejszínnel és sajttal tálalva, mellé tükörtojás megy. Egyik kedvenc mexikói reggelim. Meg a guacamolét is ajánlom, bár ez ismerősebb lehet, avokádókrém, paradicsommal, hagymával, fűszerekkel. Tipikus oaxacai – délkelet-mexikói – étel a molle, ez egy szószalap, és van sokféle színű, a molle negro kakaó alapú, a molle verde – a kedvencem – zöldparadicsomos (csilivel, sokféle fűszerrel ízesítve, por alakban vagy masszává gyúrva árulják a piacokon). Csirkével szokták csinálni, isteni.
