Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Öt tipp egy dietetikus édesanyától, hogy miért főzz együtt a gyerkőccel!

Gyermekkoromban én sajnos nem téblábolhattam a konyhában, ma viszont anyaként a gyerekeimmel űzhető egyik legszuperebb foglalatosságnak gondolom a közös főzést. (X)

Gyermekkoromban nálunk édesapám főzött. Mestere volt a sült húsoknak, ebéd után azt kívántuk, bárcsak ő főzne az iskolai menzán. Mindig zárt ajtók mögött főzött, nem volt szabad zavarni, nem lehettünk láb alatt. Gyermekként ezzel nekem nem is volt bajom, nem ismertem mást, nem ismertem másként.

A sütiket anyukám sütötte, ott addig juthattunk, hogy a pitéhez almát reszelhettünk és kikeverhettük a piskótához a tojássárgáját a cukorral, amibe mértékkel bele is nyalakodhattunk.

Aztán elkerültem otthonról az egyetemre, jöttek az első közös albérleti majd kollégiumi főzések, aztán felnőtt fejjel újabb baráti főzések és végül elérkeztünk a saját, önálló háztartáshoz leendő férjemmel. Ez az első kreatív próbálkozások – elsősorban az indiai, ázsiai ízvilágok felé – és persze az első kudarcok (saját készítésű majonéz-horror) időszaka volt. A kudarcok ellenére is nyilvánvalóvá vált, hogy imádok főzni, hogy a vásárlás-előkészítés-főzés-elpakolás mindegyik fázisát szívesen csinálom, és jellemzően ehető is, amit készítek. 

De a nagy sütés-főzés bomba akkor durrant el nálunk, amikor megszületett az első kisfiunk, és én ezzel gyakorlatilag egy időben elkezdtem a táplálkozástudománnyal foglalkozni. Innentől már nem volt megállás, hiszen nem volt kérdés, hogy a kisfiunk – amennyire tőlem telik – egészségesen fog étkezni, és emellett most már „hivatalból” is állandóan az étkezéssel, főzéssel foglalkoztam.

Ha nem dietetikusnak tanultam volna, akkor is biztos vagyok benne, hogy sosem főztem volna zárt ajtók mögött, de így nem is volt kérdés. (Mondjuk annak idején amerikai konyhás lakásban éltünk és most sincs ajtó a konyhánkon, szóval nem is tehettem volna.) A kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy mindig lesz az életkorukhoz megfelelő feladat a gyerekeinknek a konyhában. Nagyobbik fiam most 12 éves, ő már vág, szeletel, kever, főz – egyelőre még csak mellettem -, kisebbik fiunk 8 éves lesz, az ő kedvence a tésztagyúrás, formázás (kóstolgatás).

Miért fontos szerintem ez? Miért szükséges, érdemes együtt főzni a gyerekekkel?

  • Kiváló lehetőség, hogy beszélgessünk a gyerekekkel az egészségükről, megismertessük velük a különféle alapanyagokat, ételeket, az előkészítés, ételkészítés fázisait, akár a környezettudatosságot, családi költségvetést, gazdálkodást, tartósítást.
  • Ha te is és a gyerek is élvezi, akkor a közös konyhai tevés-vevés igazán minőségi együtt töltött idő lehet. Mint apával a barkácsolás. Nyilván nem maszatmentes, és a kalács sem biztos, hogy pont akkora lesz, mit tervezted, de cserébe ott csillog majd az öröm az arcán, amikor kisülnek a kis „saját receptes” fahéjas-golyócskái a kalács mellett.
  • Egyértelműen jobban csúszik az étel, ha a saját keze is benne volt az elkészítésben. Gyakorlatilag 100%-ban alátámasztja a személyes tapasztalatom azt az elképzelést, hogy ha a fiam is részt vett egy étel elkészítésében, simán megkóstolja, eszik belőle akkor is, ha egyébként nem lenne hajlandó, ha csak simán elé tálalnám. Nem biztos, hogy a kedvence lesz, nem biztos, hogy gyakran fogyasztja majd, de hogy megkóstolja az biztos.

  • Észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan telnek el a kisgyermekévek, és pikkpakk azon vesszük észre magunkat, hogy középiskolás, egyetemista gyerekünk van, aki a barátaival lóg. Nem baj, ha képes lesz feltalálni magát a konyhában, ha értelmesen be tud egyedül vásárolni, és tudja, hogy ebéd után valakinek mosogatnia is kell.
  • Mindenki nagymamájának volt egy receptesfüzete, ami az örök titkokat rejtette. Sajnos a tapasztalataim szerint a puszta recept nem elég, mert valahogy az igazi „nagymamás ízt” soha nem lehet reprodukálni – de én már akkor is örülök, ha megközelíthetem azt az ízvilágot. Számomra ez nagyon fontos értékátadás, főleg a XXI. században, ahol már gyakorlatilag bármit megkaphatunk félkészen vagy készen. De az otthon gyúrt, nagynénitől kapott száraztésztánál, nagymamától kapott savanyúságnál semmi sem finomabb.

Mogyoróvajas energiaszelet

Gyakran gondolják rólam, hogy a mi családunkban mindenki rettenetesen egészségesen étkezik. Ez persze nincs így, igyekszem természetesen odafigyelni, hogy kiegyensúlyozott, változatos legyen az étrend, de szeretjük a hagyományos ételeket is, nyaranta sütünk szalonnát, és hétvégenként készülnek klasszikus sütik is a sütőben. Most mégis egy „igazán egészséges” müzliszelet receptet hozok nektek, amit a fiúkkal közösen készítettünk el – és tipikusan az az étel, amit ha csak készen eléjük tálalok, nagy valószínűséggel nem ettek volna belőle (nem rajongói a mandulának). Így viszont, hogy együtt készítettük el, az egész adag 1 nap alatt elfogyott – magában vagy „müzliként” tejbe áztatva. Próbáljátok ki ti is!

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!