Szóval szeretjük az élesztőt, mert finom – legalábbis szerintem. Erről nem tudok mindenkit meggyőzni, és nem is akarok, de azt remélem, legalább jótékony hatását sokan elismerik. Ezek után nem csoda, ha éppen az élesztővel esett kanadai kalandomról meséltem unokáimnak.
Úgy történt, hogy ötdekányi élesztőre volt szükségem, és mivel nem szívesen használok szárítottat, a friss változatra voksoltam. Nem gondoltam, hogy a választásommal egy egész problémahalmazt generálok. A friss élesztő beszerzése ugyanis igencsak nehéz feladatnak bizonyult.
Hiába jártunk végig jó néhány bevásárlóközpontot (amiből ott is akad bőven), sehol nem kaptunk friss élesztőt. Én már megadtam magam, jöjjön a porított változat, de nem úgy a barátnőm. Olyan nincs, hogy Kanadában nem lehet friss élesztőt venni. Jó néhány telefonálás után tuti tippet kapott, így hát felkerekedtünk, és röpke háromnegyed órás kocsikázás után – ez ott olyasféle feladat, mint itthon leugrani az egyutcányira levő boltba – megérkeztünk a pékeket ellátó és saját sütödét is üzemeltető szaküzletbe, és láss csodát, igenlő választ kaptunk az élesztő létét tudakoló kérdésünkre.
És akkor kért Nusi barátnőm öt dekát. Az angol nyelvtudásom ugyan nem perfekt, de annyit felfogtam, hogy a mennyiséggel akadt egy kis gond. A létező legkisebb kiszerelés ugyanis élesztőkockából kereken fél kilót nyomott. Hiába, nagy ország, úgy látszik, az élesztőt sem mérik szűken benne.
Nem részletezem a továbbiakat, a lényeg, hogy egy órával később egy félkilós élesztőtégla feküdt a konyhapulton. Hiába kínálgattam, senkit nem tudtam rávenni, hogy kóstolja meg. Nem tűnt elegendő érvnek, hogy B-vitaminokban, káliumban, magnézium, foszforban gazdag, segíti a hasnyálmirigy működését, a szénhidrátlebontást, valamint nagyon jót tesz fáradtság ellen. Az egyetlen javaslatom, amivel éltek a jelenlévők, hogy használjuk arcpakolásra. Egyszer mézzel, másszor tojássárgájával kutyultam össze, kentem bőven arcunkra, nyakunkra, és minden nap jócskán fogyasztottam is belőle, de még így is került a mélyhűtőbe néhány kiporciózott adag, és ott vár most sorára. Szóval dőzsöltem az élesztőben.
Amikor eddig jutottam a történetben, akkor hangzott el a kérdés: „Nagyi, és miért volt szükség az öt deka élesztőre?” Ígérem, a következő alkalommal megírom!
Mari nagyi
