Soha nem készítettem még sajttortát. De miért nem? Pedig olyan egyszerű és annyira finom! Azt hiszem amúgy ennek két nyomós oka lehet. Az egyik hogy brutális mennyiségű krémsajt kell hozzá, konkrétan hat doboz. Ahogy az ember elkezdi a polcról rakosgatni a kosárába, rögtön pörögni kezdenek a szeme előtt a kalóriák, na meg a forintok. Jó, nyilván nem egyedül fogjuk megenni - bár hozzáteszem, ha tudnám megtenném - és más, jó hozzávalókból készülő tortákkal összehasonlítva sem sokkal drágább. Na de most ilyen problémám nem volt, hiszen a hűtőben volt egy óriási dobozzal, ami egy korábbi sütésből maradt és mivel néhány napja már felbontottam, így "muszáj" volt felhasználni. A másik sajttorta-ellenes érvem, hogy türelmetlen vagyok. Borzasztó, amikor már egy édesség elkészült, de még egy napig nem lehet hozzányúlni, mert pihentetni kell!
Ettem már jó sajttortát, szeretem is, na de ez a mogyorós-karamellás verzió valami elképesztő! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy a kalóriák és az íz között nagyon erős korreláció van, mert ez a torta egyiknek sincs híján. Azzal lehet finomítani még a textúrán, ha a tortaformát fóliába alaposan bebugyoláljuk, majd egy akkora tepsibe tesszük, amibe kényelmesen elfér és elég mély, hogy a feléig felöntsük vízzel, így kicsit remegősebbre sül. Én elkevertem valahova azt a tepsimet, ami ehhez tökéletes lett volna, de simán megsütve is szuper.
Ha a karamellt valaki esetleg mellőzné a tetejéről - bár hangsúlyozom, hogy senkit nem buzdítanék rá - akkor viszont valamivel több cukor kell a sajtkrémhez, hogy elég édes legyen. Mogyoró helyett viszont nem vétek más magot használni, akár mandulát, pekándiót és egyebeket.
