Még nem is volt idén nyár, már beköszöntött az első nyári vihar diónyi jégdarabokkal, villámmal, égzengéssel, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nagyjából az első 30 fokos nap volt ez még májusban, és naplementekor úgy tapadtak a gyerekek az ablakra zuhét nézni, mintha legalábbis a titokban ólálkodó Mikulást vagy húsvéti nyulat láthatnák meg.
Persze kellett bevinni nekik jeget mutatóba, azóta tart a jég iránti töretlen lelkesedés, megtámogatva a Jégvarázs című filmtörténeti csoda betétdalával, amitől az első pillanatban tikkelni kezd a szülő szeme („A hótenger ma a hegyeken áll, ugye vakít ez a fény?” – ha valaki esetleg nem tudná, miről is van szó.)
Sajnos azonban a jégnek megvan az a szerencsétlen tulajdonsága, hogy bizonyos idő után olvadásnak indul. Ez 30 fokban nagyjából 10 mp. A gyerekeknek pedig megvan az a szerencsétlen tulajdonságuk, hogy a kegyetlen elmúlás láttán keserves zokogásban törnek ki. Ezért van nálunk hetek óta jégkocka a fagyasztóban. Mindezektől függetlenül is praktikus így kánikulaszenzonban, a „töltött” változatok pedig biztosan népszerűek lesznek a kerti partikon és gyerekzsúrokon is.
Készíthetjük őket bármilyen gyümölccsel, málnával, áfonyával, meggyel vagy eperrel, bár ezutóbbiról már sajnos lassan lecsúszunk. Én csináltam citromosat is, kifilézett gyümölcshúst tettem a szilikon tartóba fagyasztás előtt.
A gyümölcsökön kívül pedig mentát, citromfüvet, levendulát is használhatunk, a limonádét biztosan fel fogja dobni. Víz helyett pedig készíthetjük a jégkockát rögtön szörpből is, így csak egy nagy pohár vízbe kell őket tenni, és máris tökéletes italt kaphatunk. Így még a Jégvarázst is könnyebben viseli az ember.
