Nemrég volt egy kommentváltásom itt a NoSalty-n egy cikk kapcsán, mely arról szólt, milyen jól jönnek néha a félkész ételek a konyhában. Az egyik olvasó megjegyezte, hogy persze, de például egy leveles tészta tele van "E"-vel. Ez sarkallt arra, hogy jobban tájékozódjak a témában, és megosszam veletek, amit találtam.
Az adalékanyagok - vagyis a tartósítószerek, színezékek, ízesítők, zselésítők, édesítők, emulgeálószerek, antioxidánsok, savanyúságot szabályozó anyagok - és a lista nagyon hosszú - körül állandó a vita, hogy egészségtelenek-e, ha igen, mennyire, hogy szükségesek-e egyáltalán, és hogy pontosan mi is történik, ha az ember elfogyasztja ezeket.
A hisztéria minden esetben akkor jön, ha kevés az információ. Kevesen és keveset tudunk ezekről az anyagokról, és könnyű azzal ijesztgetni minket, hogy egészségtelenek, rákkeltőek, vagy más betegségeket, például allergiát okoznak. Azt gondolom, fontos tudnunk, hogy az "E"-k között is vannak természetes alapanyagok, és vannak mesterségesen előállított adalékanyagok is. Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy ezeket az "E"-vel jelölt anyagokat az EU megfelelő szervei rendszeresen ellenőrzik, így szigorú biztonsági és ételminőségi előírások mellett csak bizonyos arányokban használhatók. Ha egyszer egy "E" elveszti az engedélyét, soha többet nem kerülhet vissza a listára.
Nagyon hosszú ez a bizonyos lista, összesen 26 csoportját ismerjük az adalékanyagoknak, a habstabilizátoroktól a hajtógázokon keresztül a töltőanyagokig. Így nehezen tudnám felsorolni az összes “jó” és a “rossz” "E"-t. Viszont az angolul tudóknak itt egy összeállítás olyanoktól, akik ezt megtették helyettem. Ezt a listát régóta őrizgetem, és ha kétségem van, előveszem, bár jó tudni, hogy ez az USA-szabályozásnak megfelelő felsorolás, és nem biztos, hogy teljesen egyezik az EU-szabályozással.
A tartósítószerek talán a legkényesebbek. Tartósítani ugyanis a megnövekedett kereslet és igények miatt muszáj, és ezt a gyakorlatot több száz éve megtanultuk. Szárítással, füstöléssel, sózással, így vagy úgy, de hosszabbá tettük az ételek eltarthatóságát. Ma is ez történik, de persze a tudomány a segítségünkre siet. Az eufic.org (European Food Information Council – Európai étel-információs tanács) részben magyarul is elérhető honlapja szerint: „Az élelmiszerek mikroorganizmusok hatására bekövetkező romlásának késleltetésére anti-mikróbás hatású anyagokat használnak, melyek gátolják, késleltetik vagy megelőzik a baktériumok, élesztők, és penészek növekedését és osztódását.”
Ez így rendben is van, csak az a kérdés, hogy ezek milyen anyagok. A szabályozás leírása szerint 3 fő csoportba sorolhatók: a szulfitok, a nitrit- és nitrátvegyületek, valamint a benzoesav és annak kálciummal, nátriummal és káliummal alkotott sói. Ezek közül az átlagember számára értelmezhetetlen vegyületek közül gondos és szinte állandó vizsgálatok alapján a szulfitok egy csoportjánál, bizonyos szervetlen szulfit adalékanyagnál (E220-228), valamint a benzoesavnál és egyes származékainál (E210-213) számoltak be arról, hogy ártalmas reakciókat okoztak. Ezek légzési nehézséggel, zihálással és köhögéssel jellemezhető asztmás reakciót válthatnak ki az arra érzékenyeknél. Pontosan emiatt, valamint egyéb előírások miatt az EU-ban minden élelmiszergyártónak kötelessége feltüntetni a csomagoláson a használt adalékanyagokat.
A színanyagok közt sok a természetesen előállított színezék. Ilyen az E100, a kurkumin, a kurkumából nyert sárga, vagy az E150a, ami az egyszerű karamell. Itt is vannak ugyanakkor ellentmondásos anyagok: a tartrazin nevű mesterséges sárgát összefüggésbe hozták a gyermekkori hiperaktivitással. A zselésítő anyagok közt is sok a természetben előforduló anyag, például a pektin, vagy az antioxidánsoknál az aszkorbinsav, azaz a C-vitamin.
Tehát tényleg nem minden "E" a rossz, de ember legyen a talpán, aki egy boltban állva a csomagolást olvasgatva azonnal tudja, mi biztonságos. Viszont azt gondolom, hogy ha azt a néhány, számunkra ijesztő vagy bizonytalan "E"-t megtanuljuk az interneten elérhető listák egyikéből, akkor sokkal tudatosabban és biztosabban vásárolhatunk illetve étkezhetünk.
