Aki készített már valaha klasszikus, lekvárral töltött linzert karácsonyra (vagy bármilyen más alkalomra), az tudhatja, hogy az aprósütemény sikere kisebb mértékben múlik az összetevőkön és a kisütésen, mint az utólagos pihentetésen. Mivel az összeállítás utáni egy-két nap során puhulnak meg a falatnyi sütemények, ez a szakasz, mondhatni, kritikus az egész projekt szempontjából. Sőt, ha megfelelő körülmények között történik a linzer tárolása, akár meg is hosszabbíthatjuk annak élettartamát (és nem kis mértékben), ezzel elkerülve az ünnep előtti, utolsó pillanatos készülődés egy részét.
Ez az alapvetés ihletett meg, és ennek nyomán végeztem el a Nosalty stúdiókonyhájában az alábbi kis gasztrokísérletet. Célom az volt, hogy megtudjam, milyen tárolási körülmények között marad a lehető legtovább friss és puha a lekváros linzer.
Ehhez elkészítettem egy nagy adag süteményt, majd a baracklekvárral összeragasztott és porcukorral meghintett linzereket hat különböző tárolóedényben és –alkalmatosságban helyeztem el. Magukra hagytam őket a konyha egy ritkán látogatott sarkában 20 napra, miután ismét elővettem és megvizsgáltam őket.
FONTOS: a linzert érdemes szobahőmérsékleten tárolni, hűvös, száraz és fénytől védett helyen. Alkalmas lehet erre például a kamránk vagy a konyhaszekrény teteje.
A linzer tárolásának kihívásai
Első körben leszögezhetjük, hogy a linzer nem kényes sütemény, ha tárolásról van szó – ettől függetlenül azonban vannak speciális igényei. Magas zsírtartalmú tésztája rögtön a sütés után keményebbnek tűnhet, de idővel, leginkább a lekvár által biztosított extra nedvességnek köszönhetően, visszapuhul.
Ahhoz, hogy ezek a folyamatok nyugalomban végbemehessenek és ne sikerüljenek félre, nekünk két faktort kell szabályoznunk: a levegő és a nedvesség jelenlétét.
Ugyanis, ha simán kint hagyjuk a pulton, a linzer kiszárad, kemény és porszerű lesz. Ezért, amennyire csak tudjuk, légmentes környezetben kell tartanunk az elfogyasztásig. De! Nem teljesen: ha minden légmozgást megszüntetünk és hermetikusan lezárjuk, a lekvár által behozott nedvesség penészedést okozhat a süteményen belül.
Tehát egy nagyrészt félutas megoldásra, egy egyszerre szigetelő, mégis lélegző tárolóedényre lesz szükségünk a tökéletes eredményhez… legalábbis a logika és a fizika szabályai alapján. De nézzük, milyen eredményeket hozott a teszt!
A teszthez használt tárolási módszerek
Olyan tárolókkal akartam dolgozni, amelyek bármilyen átlagos háztartásban megtalálhatók, illetve, amelyeket logikusan gyakran használnánk sütemények tárolására. Az alábbiak kerültek fel a listára:
- egy kistányér, frissen tartó fóliával lefedve,
- egy kistányér, alufóliával lefedve,
- egy fém süteményes doboz, papírtörlővel kibélelve,
- egy műanyag ételhordó doboz,
- egy csatos üveg,
- egy visszazárható fagyasztózacskó.
Kezdjük hátulról a listát
Meglepő módon a nagymamáink kedvenc tárolója, a fémdoboz végzett a hatodik helyen. Lehet, hogy a belehelyezett papírtörlő is rásegített, de a linzer végletes módon kiszáradt a többihez képest. Bár valószínűleg az sem vált a tároló előnyére, hogy a laza tető igen sok levegőt beengedett.
Az ötödik helyen a csatos üveg végzett, ami ugyan már szignifikánsan jobban megőrizte a linzer puha állagát, azonban a széleken mégis lehetett érezni, hogy a sütemény száradni kezdett. Egy olyan üveggel talán jobb eredményeket lehet elérni, amelynek gumírozott a szája – a teszthez használt csatos tárolón ilyen nem volt.
Nagy plusz bármilyen üvegből készített tárolónál, hogy semmilyen furcsa szagot nem ad át a belehelyezett élelmiszereknek (kivéve persze, ha előtte valamilyen extra dolog volt benne), így ezt érdemes lehet kihasználni.
Nagyjából hasonló eredményt hoztak a tányéros tárolási módszerek, azonban furcsa módon az alufólia alatt pihenő linzerek egy leheletnyivel puhábbak maradtak, mint a frissen tartó fólia alá helyezettek. Ironikus, nem? Nos, fogalmam sincs, hogyan történhetett ez, hiszen az átlátszó, műanyag csomagolás lényege éppen az, hogy kizárja a levegő nagy részét, míg a fényes fólia erre nem képes olyan alaposan. Ha semmilyen más tárolónk nincs, végül is használhatunk egy szorosan lefedett tányért, azonban ezt tényleg tartsuk távol mindenféle fény- és hőforrástól, hogy elkerüljük a linzer kiszáradását.
Egy modernebb konyhai alkalmatosság (ami nem mellesleg borzasztó sokszínűen felhasználható és relatíve környezetbarátnak mondható) a visszazárható fagyasztózacskó. Akár teljesen légmentesen is tárolhatunk benne különböző méretű és halmazállapotú élelmiszereket – jelen esetben egy minimális mennyiségű levegőt hagyhatunk a zacskóban. Az ebben tárolt linzer szinte olyan volt, mint a friss, az egyetlen hátránya, hogy nem fér bele túl sok sütemény és maga a zacskó is nagy helyet foglal.
De amennyiben a lehető legjobb módszert keressük a linzertárolásra, választásunk essen a műanyag ételhordó dobozokra. Ezek közül is olyat válasszunk, amely jól záró tetővel rendelkezik, illetve külön figyeljünk arra, hogy szagtalan legyen a doboz: senki nem akar pörköltes vagy töltött káposztás süteményt falatozni a tea mellé.
FONTOS: míg a teszt keretében majdnem három hétig tároltam a linzereket és a végső kóstolásnál is fogyaszthatónak tűntek a sütemények, az élelmiszerbiztonság érdekében senkinek nem ajánlom, hogy ilyen hosszú idő után elfogyassza a tárolt süteményeket. A tészta vajat és tojást is tartalmaz, ezek pedig könnyen romlandóvá teszik a desszertet. Sütéstől számított 5-6 napig tartogassuk, és ne tovább!
Fotók: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További hasznos konyhai tippek az ünnepekre: