A reklám nem új műfaj, gyakorlatilag a fogyasztói társadalom születése óta próbálnak meggyőzni minket a gyártók, hogy az ő termékeiket válasszuk. Ma már megszoktuk, hogy függetlenül attól, hogy tévét nézünk, interneten híreket olvasunk vagy zenét hallgatunk, időnként bekúszik a képbe valami, amit meg kéne vennünk, már fel se vesszük őket. Korábban azonban, főképp az előző, nem kifejezetten a szabad piaci versenyre berendezkedett rendszerben sokkal kevesebb reklám volt. Mivel egy adott terméken belül a mai választéknál sokkal kevesebb volt - ami nem feltétlenül baj - , sokszor nem is a márkát, hanem magát a terméket reklámozták. A mai viszonyok között ez szinte elképzelhetetlen. Hogy mennyit változott a világ reklámfronton húsz-harminc év alatt, azt leginkább mégis a tartalomból és a megjelenítésből szűrhetjük le.
Íme, néhány klasszikus ebből az időből:
Igazi klasszikus a nyolcvanas évekből a hurkareklám.
Szó sincs arról, hogy ilyen vagy olyan márkájú hurkát kéne ennünk az év mind a négy évszakában, a hirdetés csak azt kéri, együnk hurkát rogyásig. A fülbemászóan egyszerű dallam és szöveg mellett mintha már meg sem próbálnák a terméket gusztusosként feltüntetni: közeli felvételek, hurkát tömő népek, és zsíros ujjaikat egyenként leszopogató lányok - valószínűleg ma nem nagyon vezetnének sikerre.
Személyes kedvenceim között szerepelnek az alaptermékeket népszerűsítő reklámok.
A nem lehet megunni szlogennel tejreklám is született, ahol fekete kiscicát ejtenek a tejbe, és térdharisnyás boci táncol ritmusra. A tejfölreklámban már csak egy cica tűnik fel, cserébe felvonultatják a teljes magyarosch konyhát paprikás csirkéstül és rakott krumplistul. Egy képkocka erejéig szerepel öt vaj is - lehet, gazdaságossági megfontolásból. Az ujjszopogatás és a túlméretezett bajusz itt is megjelenik, mint motívum!
A reformtáplálkozás hajnalán, a nyolcvanas években, mikor egyesek már rájöttek, hogy a télen-nyáron hurka és a tejföllel eláztatott rakott krumpli nem feltétlenül egészséges, elkezdtek müzlit enni.
E szerint a reklám szerint legalábbis. Hogy ma melyik marketingosztály venne át egy olyan reklámot, amelyen a kamera félmeztelen strandolók testét veszi, miközben a kommentátorok azt találgatják, eszi-e az illető az egészséges müzlit, arra kíváncsi lennék.
A színészek reklámokban való szerepeltetése nem új dolog, olyan hőskori színészek is elvállalták egy-egy termék népszerűsítését, mint Gobbi Hilda.
A Liga margarin a reklám szerint a hatvanas években még csak 7 forint és 50 fillér volt, és kitűnő sós teasüteményt lehetett vele készíteni. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a reklám végén bemutatott tálon lévő gyönyörű hájas süti hogy készült el akármilyen margarinnal, de lehet, hogy a hatvanas években még ez is más volt.
Ha létezik reklámhorror kategória, ez a darab viszi a prímet.
Nem tudom, hogy a reklám alatt szóló dalocska vagy a termék színe ijesztőbb-e, az azonban biztos, hogy a háttérben mászkáló műanyag baba kifejezetten rémisztő. Mivel azonban egy egész generáció nőtt fel bébipapin, tulajdonképpen lényegtelen is.
És ha már a gyerekeknek szóló reklámoknál tartunk - a nyolcvanas évek szülöttei bizonyára emlékeznek arra, hogy minden Nestlé-csokitáblában egy jó pohár tej van.
Az egyik első, nyugatról átvett reklámunk lényegében nem különbözik a szocialista Magyarország Sas István-remekeitől, csak a színek kevésbé kopottak, és senkinek nincs bajusza.
Ismét egy olyan reklám, ami az egészséges táplálkozás híveinek szól.
A szösszenet nemcsak a gyümölcsöt népszerűsíti, de abban is segít, hogyan válasszuk ki a boltban, sőt, alternatívát is ad a felhasználásra - ha nem tetszik gyümölcsként, akkor levet és készíthetünk belőle! Sőt, még a származási helyre is fény derül - Kubából jött az áru. Na ja, a hatvanas években munkások érkeztek Kubából, a nyolcvanas években meg gyümölcs.
Nem sok magyarázatra szorul az "Ági van" darab - tizenkét másodperc alatt a szánkba rágják, hogy mi található az üvegben!
A babás reklám egy kicsivel rémisztőbb, mint a Traubi szódára vágyó pohárcsalád, de tényleg csak kicsivel. A Coca-Cola megjelenése előtt a legmenőbb cukros üdítő - a Meggy Márka mellett - kicsivel komolyabb kampányt érdemelt volna!
Mielőtt minden sarkon McDonald's nőtt volna, a City Grill volt a legmenőbb gyorsétterem.
Zsenge koromnál fogva sajnos nem ismertem, de ha ti még emlékeztek rá, mondjátok már el légyszi, hogy miért volt benne egy étterem nevében a grill szó, ha rántott csirkefalatokat kínált...a vidám kis szösszenetben egyébként a fiatal Flipper Öcsi népszerűsíti a rántott falatokat!
Lényegében tehát mindegy a ma már mókásnak tűnő retró reklámok egyszerűsége - a mai reklámokon ugyanígy fogunk nevetni pár év múlva. Feltéve ha sikerül olyan maradandó darabot forgatni, aminek a szlogenjére harminc év múlva is emlékezni fogunk, és ami jóleső nosztalgiát ébreszt.
Ez is érdekelhet!
Retro gyerektányérok és bögrék - ti miből ittátok a főzött kakaót?
