A dél-alföldi régió Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét foglalja magába: több, mint 18.000 négyzetkilométer puszta terület egy-egy folyóval tarkítva. Ez az ország legmelegebb, legnaposabb tája, és a magyar konyha kedvenc fűszerének, a paprikának a hazája!
A területnek jelentős része van annak a konyhának a kialakulásában, amit ma magyarosnak nevezünk. A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidékre a XVII-XVIII. század folyamán telepítettek szlovákokat és svábokat, de a kialakult konyhára főleg a törökök által az országba behozott paprika, akkori nevén törökbors volt nagy hatással.
A három megyében már korábban is főleg halászó, állattartó életformát folytattak, a folyószabályozások előtt a terület vízben és halban gazdag régiónak számított, nem véletlenül olyan népszerűek a bográcsban főtt halas ételek. A bogrács is évszázadok óta jellemző a vidékre - igaz, hogy a török idők előtt az apróra vágott húst főleg hagymával és fokhagymával ízesítették.
Vegyél részt a Nagy Gasztroutazásban, a Nosalty és a Suzuki közös játékában, töltsd fel a kedvenc vendéglátó helyeid és nyerj!
A gulyás, a pörkölt és a paprikás
A köztudatban a három étel úgy él, mint a magyar konyha alapja, és az Alföld szülötte - de ez azért nem teljes mértékben igaz. Tény, hogy a régióban élő, állattartással és tereléssel foglalkozó hajcsárok általában szabad tűzön készítették az ételeiket, de ezek főleg száraz tésztából - lebbencsből és tarhonyából - szalonnából, hagymából és sóból, szóval csupa tartós élelmiszerből álltak. A gulyásleves - amelyet korábban gulyásos húsnak hívtak - később, a fővárosban kapott hosszú levet, gyökérzöldségeket, és ekkoriban, a XIX. század derekán, a nemzetállamok és nemzeti identitás kialakulásának idején lett belőle nemzeti étel is. De persze a XVIII. században indult paprikatermesztésnek és a régióból induló alapoknak hatalmas szerepe van ebben. A térség egyik - és máig legismertebb - fogása a szegedi halászlé, ami szintén ugyanennek a hagyománynak és a meginduló paprikatermesztésnek köszönheti a karrierjét.
Kolbászok és szalámik hazája
Csongrádnak és Békésnek is megvan a maga híres húskészítménye - gondoljunk csak a téliszalámira vagy a csabai kolbászra. Az olasz eredetű szalámival bár több helyen próbálkoztak az országban, mégis Szeged lett a legsikeresebb. A mai országhatártól délre eső területeken elképesztő nagy mennyiségben fogyasztottak sózott, szárított halat. A halakat a Tisza egész területén fogták, de Szegeden zsigerelték, sózták és füstölték, majd szállították tovább dél felé. Így elsőre nem hangzik túl kellemesen, de a halak maradékai, a szálkák és belsőségek kitűnő sertéstápláléknak bizonyultak - ez nagyban segítette a szegedi szalámigyártás fellendülését. A csabai kolbász pedig a békési tótok és magyarok füstöltárú-kultúrájának a keveredéséből született a XIX. század végén. Különlegessége, hogy borsot egyáltalán nem használnak bele, és a többi fűszert is csak olyan mennyiségben, hogy az ne menjen a paprika rovására.
Tészták minden mennyiségben
Az, hogy a ma ismert gulyásleves nem az Alföld rónáin született, még nem jelenti azt, hogy ennek a tájegységnek ne a bográcsos ételei lennének a legmeghatározóbbak. A térség egyik legismertebb bográcsos étele az öreg, vagy más néven kemény étel, attól függően, hogy a Kőröstől északra vagy keletre vagyunk. Mindkét elnevezés tarhonyás kásaételt jelent, ami nagyon hasonlít a pásztortarhonyára, csak éppen a paprika és a paradicsom hiányzik belőle, no meg a kolbász. A tarhonya mellett a másik legismertebb tésztaféle a lebbencs volt, amit ezen a vidéken, a hajdúsággal ellentétben nem slambucnak, hanem főként öhönnek hívtak.
A kenyérfogyasztás is nagyon jelentős volt az Alföld déli részén, ennek megfelelően sokfélét sütöttek belőle, nemcsak búzából, de kukoricából vagy rozsból is. Szeged környékén a kalácssütésnek is hagyománya volt - guducnak nevezték az apró, édes, ünnepi kalácsokat, Békésben pedig karingónak a csiga alakban feltekert édes kelt tésztát.
További információt a Suzuki Vitaráról itt találsz!
Ezeket olvastad már?
Kvircedli, dudogó, gölödin krumplileves és izzasztott káposzta Közép-Dunántúlról
A Balaton-felvidéken egyre több szuper éttermet találunk, de vajon milyen volt a gasztrohelyzet régen az Közép-Dunántúlon? Ennek járunk most utána! (x)
Hirdetés
Törött borsó, káposztás kolbász, csuszáscsibe - összeettük Tolnát-Baranyát
Következő állomásunk az ország dél-nyugati csücske: lássuk, mik voltak a legtipikusabb dél-dunántúli ételek! (x)
Hirdetés
Szajmóka, kása és rengeteg gyümölcs - Közép-Magyarország gasztronómiája
Budapest vonzáskörzete és Pest megye az egyik legkisebb régiónk, gasztronómiailag mégis rendkívül sokszínű - nézzük meg a jellegzetes helyi fogásokat! (x)
Hirdetés
Kattancs, aranygombóc, gánica, dödölle, langali - vendégségben a Nyugat Dunántúlon!
A Nyugat-Dunántúl konyhája, akárcsak Palócföldé, megmaradt viszonylag autentikusnak - faluhelyen még ma is készítik a régi fogásokat. Nézzük a leghíresebbeket! (x)
Hirdetés
