Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Lebbencs, kolbász, paprika és szegedi halászlé - Dél-Alföldről származik minden, ami magyar?

A bográcsos hús- és halételek hazája, a hazai paprika elterjedésének kiindulópontja és a kolbász központja - gyere velünk a Dél-Alföldre! (x)  

A dél-alföldi régió Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét foglalja magába: több, mint 18.000 négyzetkilométer puszta terület egy-egy folyóval tarkítva. Ez az ország legmelegebb, legnaposabb tája, és a magyar konyha kedvenc fűszerének, a paprikának a hazája!

A területnek jelentős része van annak a konyhának a kialakulásában, amit ma magyarosnak nevezünk. A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidékre a XVII-XVIII. század folyamán telepítettek szlovákokat és svábokat, de a kialakult konyhára főleg a törökök által az országba behozott paprika, akkori nevén törökbors volt nagy hatással. 

A három megyében már korábban is főleg halászó, állattartó életformát folytattak, a folyószabályozások előtt a terület vízben és halban gazdag régiónak számított, nem véletlenül olyan népszerűek a bográcsban főtt halas ételek. A bogrács is évszázadok óta jellemző a vidékre – igaz, hogy a török idők előtt az apróra vágott húst főleg hagymával és fokhagymával ízesítették.

Vegyél részt a Nagy Gasztroutazásban, a Nosalty és a Suzuki közös játékában, töltsd fel a kedvenc vendéglátó helyeid és nyerj!

A gulyás, a pörkölt és a paprikás

A köztudatban a három étel úgy él, mint a magyar konyha alapja, és az Alföld szülötte – de ez azért nem teljes mértékben igaz. Tény, hogy a régióban élő, állattartással és tereléssel foglalkozó hajcsárok általában szabad tűzön készítették az ételeiket, de ezek főleg száraz tésztából – lebbencsből és tarhonyából – szalonnából, hagymából és sóból, szóval csupa tartós élelmiszerből álltak. A gulyásleves – amelyet korábban gulyásos húsnak hívtak -  később, a fővárosban kapott hosszú levet, gyökérzöldségeket, és ekkoriban, a XIX. század derekán, a nemzetállamok és nemzeti identitás kialakulásának idején lett belőle nemzeti étel is. De persze a XVIII. században indult paprikatermesztésnek és a régióból induló alapoknak hatalmas szerepe van ebben. A térség egyik – és máig legismertebb – fogása a szegedi halászlé, ami szintén ugyanennek a hagyománynak és a meginduló paprikatermesztésnek köszönheti a karrierjét.

Kolbászok és szalámik hazája

Csongrádnak és Békésnek is megvan a maga híres húskészítménye – gondoljunk csak a téliszalámira vagy a csabai kolbászra. Az olasz eredetű szalámival bár több helyen próbálkoztak az országban, mégis Szeged lett a legsikeresebb. A mai országhatártól délre eső területeken elképesztő nagy mennyiségben fogyasztottak sózott, szárított halat. A halakat a Tisza egész területén fogták, de Szegeden zsigerelték, sózták és füstölték, majd szállították tovább dél felé. Így elsőre nem hangzik túl kellemesen, de a halak maradékai, a szálkák és belsőségek kitűnő sertéstápláléknak bizonyultak – ez nagyban segítette a szegedi szalámigyártás fellendülését. A csabai kolbász pedig a békési tótok és magyarok füstöltárú-kultúrájának a keveredéséből született a XIX. század végén. Különlegessége, hogy borsot egyáltalán nem használnak bele, és a többi fűszert is csak olyan mennyiségben, hogy az ne menjen a paprika rovására. 

Tészták minden mennyiségben

Az, hogy a ma ismert gulyásleves nem az Alföld rónáin született, még nem jelenti azt, hogy ennek a tájegységnek ne a bográcsos ételei lennének a legmeghatározóbbak. A térség egyik legismertebb bográcsos étele az öreg, vagy más néven kemény étel, attól függően, hogy a Kőröstől északra vagy keletre vagyunk. Mindkét elnevezés tarhonyás kásaételt jelent, ami nagyon hasonlít a pásztortarhonyára, csak éppen a paprika és a paradicsom hiányzik belőle, no meg a kolbász. A tarhonya mellett a másik legismertebb tésztaféle a lebbencs volt, amit ezen a vidéken, a hajdúsággal ellentétben nem slambucnak, hanem főként öhönnek hívtak.

A kenyérfogyasztás is nagyon jelentős volt az Alföld déli részén, ennek megfelelően sokfélét sütöttek belőle, nemcsak búzából, de kukoricából vagy rozsból is. Szeged környékén a kalácssütésnek is hagyománya volt – guducnak nevezték az apró, édes, ünnepi kalácsokat, Békésben pedig karingónak a csiga alakban feltekert édes kelt tésztát.

További információt a Suzuki Vitaráról itt találsz!

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!