Ha valaki azt mondja, hogy mindezt csináljuk Szingapúrban, a világ legdrágább országában, akkor már a jelzálogon is el kell gondolkodnom. Érthető mennyire meglepődtem amikor megtudtam, hogy a világ legolcsóbb Michelin-csillagos étterme a világ legdrágább országában található. - Szécsi Laci, a Beférek a bőröndbe? blog szerzőjének beszámolója Szingapúrból.
Igazából az étterem szó is erős túlzás, hiszen inkább street food jellegű a dolog.
A szóban forgó hely Szingapúr kínai negyedében van, és nem olyan könnyű megtalálni. A food street végén található épület második emeletén leltünk rá, ahogy csöndesen beolvad a többi hasonló küllemű árus közé. Egy nagyjából két méter széles ablakban ínycsiklandó sült kacsák és mindenféle más húsok lógnak, a kirakat sarkában pedig szerény oklevél hirdeti, hogy ez bizony Michelin-csillagos étkezde. Nincsenek csili-vili székek és porcelántányérok, ha rendeltél akkor leülsz az egyik asztalhoz, ami pont úgy néz ki, mint az emeleten lévő több tucat másik étterem asztala.
Persze a Michelin-csillag feldobja a forgalmat, így nemrég nyitottak egy második helyszínt is az elsőtől nagyjából egy percre, ami már inkább hasonlít étteremre. Hihetetlen profizmussal dolgoznak, folyamatosan özönlenek a vendégek, megállás nélkül veszik fel a rendelést, hozzák ki az ételt és takarítják az asztalokat, senki sem áll le egy percre sem.Mikor sorra kerültem megkérdeztem a pénztárost mit ajánl, és természetesen a leghíresebb fogásukat, a szójás csirkét javasolta. Így kértem egy olyat tésztával, és ha már végre sikerült ide eljutnom (előző szingapúri látogatásomnál nem volt időm/türelmem kiállni a sort) kértem disznót is rizzsel. Nagyjából negyed órát kellett várnom a rendelésem után, és már neki is eshettem a dupla ebédemnek.
A csirkével kezdtem, ami számomra nem hozta el azt a megváltást, amit reméltem. Ettől függetlenül nagyon ízletes és omlós volt, ami engem különösen kellemesen érintett, mert eddigi lakhelyemen, Hainan-on félig nyersre készítik a húst. Nem kétséges, nagyon finom volt, de nem olyan hogy az ember a földhöz veri tőle a hátsóját. A hozzá tartozó tészta olyasmi volt, mint amiből a pad thai-t készítik, szerencsére nem túlfőzve, a paradicsomos szósszal elkeverve nagyon finom volt.
És akkor jött a disznó… ami aztán tényleg megrengette a világom. A rizs semmi extra (16 hónap Kína után már az ember a háta közepére kívánja), de az a hús!
Ahol kellett omlós volt, ahol kellett ropogós, majdnem lefolytam a székről gyönyörömben. Kis szeletekre volt vágva, az egyik fele jobban megsütve, és már a puszta emlékétől megkordul a gyomrom.
A legszebb az egészben az, ahogy a cikket is kezdtem: az árak. A csirke és a tészta 4,8 szingapúri dollár volt, a disznó és a rizs pedig 4 dollár, azaz két adag étel egy Michelin-csillagos étteremben 8,8 SGD, ez nagyjából 1700 Ft-nak felel meg. Ár-érték arányban ez hihetetlenül jó.
Ha szeretnétek felfedezni Szingapúrt és az evésen kívül más is érdekel, akkor itt egy rövid videó az ország legérdekesebb részeiről:
