Juhéj, akkor szüret!

Lassacskán itt a szüret ideje. Jöhetnek a szőlős, mustos ételek, meg a részeges csirke, és egy történet, ami velünk esett meg.

Nem vagyok antialkoholista, az azonban tény, hogy a fogyasztásom nem lendíti fel a borgazdaságokat. A mustot viszont nagyon szeretem, még a murcit is, és persze bort is használok a főzéshez, a részeges csirke például alkohol nélkül nehezen elképzelhető. Bevallom, unokáim is kedvelik, és remélem, nem állítanak pellengérre, mondván, milyen nagymama az, aki nem átall alkoholos ételt adni a gyerekeknek. Mentségemre szolgál, hogy főzés közben, a hő hatására az alkohol elpárolog.

De nem is erről írnék most, hanem, miközben készítem a részeges csirkét, eszembe jut egy – utólag – kedves eset, amit biztos vagyok benne, hogy majd a falatozásnál felelevenítünk unokáimmal.

Történt pedig az egyik nyáron, akkoriban, amikor minden híradás a madárinfluenza-veszélyről szólt, hogy kinn voltunk a kertben unokámmal. Gyönyörű verőfény, virágillat, ahogy az illik az idillhez. A fűben feketerigó sétált… Akarom mondani, álldogált, vagyis inkább billegett, szárnyát kicsit leeresztve. Közelebb mentünk hozzá, semmi hajlandóságot nem mutatott a repülésre, félig lecsukott szemhéja alól nézett minket, mi pedig őt. Unokám persze szerette volna megfogni, már nyúlt is utána, ám a rigó nem repült el, csak pislogott egyet, és mintha lassított felvételt néznénk, kicsit arrébb vonszolta magát. – Ne nyúlj hozzá Sári! – mondtam unokámnak, mert lehet, hogy a rigó beteg. Azzal bevonultunk a házba, ebédeltünk, lefektettem a gyereket, miután elaludt, mentem vissza a kertbe, madárlesőbe.

Ha hiszitek, ha nem, még jó pár rigót találtam hasonló tünetekkel. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, csak tudnám, milyen jelei vannak a madárinfluenzának. Legjobb lesz, ha felhívom az állatorvost, jöjjön, nézze meg ő is, és mondja meg, mi a teendő. Éppen elértem az eperfához (szederfának is hívják), amikor egy ügyetlenül repülő fekete madár majdnem belém ütközött, és pár méterre tőlem landolt a földön. Bevallom, az első pillanatban megijedtem, aztán, mindenre fény derült.

Egy szó, mint száz, nem influenzásak, hanem pityókásak voltak a madaraink. A fa alját beborító, lehulló eperszemek ugyanis a napon erjedni kezdtek, az pedig köztudott, hogy az erjedés során a cukor alkohollá alakul át. Mustfokoló nem volt nálam, de az tény, hogy erős murciillat terjengett a levegőben.

Mindenesetre megnyugodtam, a lehullott szemeket eltakarítottam, a rigók pedig lassan kijózanodtak, mi pedig, így szüret idején, a finom csirkefalatok után koccintunk az unokáimmal, egy pohár musttal! Gyorsan megisszuk, mert hamar murci lesz belőle!

Mari nagyi

Hozzászólások (1)

witch

Kedves Mari nagyi! Nagy elvezettel olvasom a torteneteket, amik itt megjelennek Toled. Ez pedig olyan vicces, hogy hozza is kellett, hogy szoljak. :o) Pityokas madarkak, hehe. Koszonet erte, hogy megosztod velunk. udv:witch

Veres Mari

Kedves "witch"! Köszönöm a kedvességed, és örülök, hogy szereted az írásaimat! Valahogy velünk mindig történik valami, és igyekszem olyasmir?l beszámolni, ami esetleg másoknak is érdekes vagy szórakoztató lehet, ezért adtam könyvírásra is a fejem. http://www.nosalty.hu/ajanlo/konyv-nosalty-nagyijatol Üdv., Mari nagyi

Címlapról ajánljuk

15 sercegős sertéssült, ami az utolsó falatig élvezet

Készítsünk egy klasszikus, sült sertéshúsos fogást, mert ezekkel lehetetlen mellényúlni. Szaftosak, omlósak, de ha kell, ropogósak és aranybarnák. Serpenyőben, sütőben, rántva vagy roston: mindegy, hogyan sütjük, a siker (és az üresre törölt tányér) garantált.

Nosalty

5 őszi finomság, amit csak most tehetsz el a kamrába

Ugyan az ősz már a zord hónapok felé vezet minket, amikor szinte alig vannak friss alapanyagok a boltban, még nem kell teljesen lemondanunk a befőzésről és a különböző finomságok eltevéséről. Sőt, az évszak rengeteg kincsét csak most tudjuk későbbre megőrizni. Lássuk, mik ezek!

Lakos Benedek

További cikkek