Juhéj, akkor szüret!

Lassacskán itt a szüret ideje. Jöhetnek a szőlős, mustos ételek, meg a részeges csirke, és egy történet, ami velünk esett meg.

Nem vagyok antialkoholista, az azonban tény, hogy a fogyasztásom nem lendíti fel a borgazdaságokat. A mustot viszont nagyon szeretem, még a murcit is, és persze bort is használok a főzéshez, a részeges csirke például alkohol nélkül nehezen elképzelhető. Bevallom, unokáim is kedvelik, és remélem, nem állítanak pellengérre, mondván, milyen nagymama az, aki nem átall alkoholos ételt adni a gyerekeknek. Mentségemre szolgál, hogy főzés közben, a hő hatására az alkohol elpárolog.

De nem is erről írnék most, hanem, miközben készítem a részeges csirkét, eszembe jut egy – utólag – kedves eset, amit biztos vagyok benne, hogy majd a falatozásnál felelevenítünk unokáimmal.

Történt pedig az egyik nyáron, akkoriban, amikor minden híradás a madárinfluenza-veszélyről szólt, hogy kinn voltunk a kertben unokámmal. Gyönyörű verőfény, virágillat, ahogy az illik az idillhez. A fűben feketerigó sétált… Akarom mondani, álldogált, vagyis inkább billegett, szárnyát kicsit leeresztve. Közelebb mentünk hozzá, semmi hajlandóságot nem mutatott a repülésre, félig lecsukott szemhéja alól nézett minket, mi pedig őt. Unokám persze szerette volna megfogni, már nyúlt is utána, ám a rigó nem repült el, csak pislogott egyet, és mintha lassított felvételt néznénk, kicsit arrébb vonszolta magát. – Ne nyúlj hozzá Sári! – mondtam unokámnak, mert lehet, hogy a rigó beteg. Azzal bevonultunk a házba, ebédeltünk, lefektettem a gyereket, miután elaludt, mentem vissza a kertbe, madárlesőbe.

Ha hiszitek, ha nem, még jó pár rigót találtam hasonló tünetekkel. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, csak tudnám, milyen jelei vannak a madárinfluenzának. Legjobb lesz, ha felhívom az állatorvost, jöjjön, nézze meg ő is, és mondja meg, mi a teendő. Éppen elértem az eperfához (szederfának is hívják), amikor egy ügyetlenül repülő fekete madár majdnem belém ütközött, és pár méterre tőlem landolt a földön. Bevallom, az első pillanatban megijedtem, aztán, mindenre fény derült.

Egy szó, mint száz, nem influenzásak, hanem pityókásak voltak a madaraink. A fa alját beborító, lehulló eperszemek ugyanis a napon erjedni kezdtek, az pedig köztudott, hogy az erjedés során a cukor alkohollá alakul át. Mustfokoló nem volt nálam, de az tény, hogy erős murciillat terjengett a levegőben.

Mindenesetre megnyugodtam, a lehullott szemeket eltakarítottam, a rigók pedig lassan kijózanodtak, mi pedig, így szüret idején, a finom csirkefalatok után koccintunk az unokáimmal, egy pohár musttal! Gyorsan megisszuk, mert hamar murci lesz belőle!

Mari nagyi

Hozzászólások

witch

Kedves Mari nagyi! Nagy elvezettel olvasom a torteneteket, amik itt megjelennek Toled. Ez pedig olyan vicces, hogy hozza is kellett, hogy szoljak. :o) Pityokas madarkak, hehe. Koszonet erte, hogy megosztod velunk. udv:witch

Veres Mari

Kedves "witch"! Köszönöm a kedvességed, és örülök, hogy szereted az írásaimat! Valahogy velünk mindig történik valami, és igyekszem olyasmir?l beszámolni, ami esetleg másoknak is érdekes vagy szórakoztató lehet, ezért adtam könyvírásra is a fejem. http://www.nosalty.hu/ajanlo/konyv-nosalty-nagyijatol Üdv., Mari nagyi

Címlapról ajánljuk

További cikkek