Nem vagyok antialkoholista, az azonban tény, hogy a fogyasztásom nem lendíti fel a borgazdaságokat. A mustot viszont nagyon szeretem, még a murcit is, és persze bort is használok a főzéshez, a részeges csirke például alkohol nélkül nehezen elképzelhető. Bevallom, unokáim is kedvelik, és remélem, nem állítanak pellengérre, mondván, milyen nagymama az, aki nem átall alkoholos ételt adni a gyerekeknek. Mentségemre szolgál, hogy főzés közben, a hő hatására az alkohol elpárolog.
De nem is erről írnék most, hanem, miközben készítem a részeges csirkét, eszembe jut egy – utólag – kedves eset, amit biztos vagyok benne, hogy majd a falatozásnál felelevenítünk unokáimmal.
Történt pedig az egyik nyáron, akkoriban, amikor minden híradás a madárinfluenza-veszélyről szólt, hogy kinn voltunk a kertben unokámmal. Gyönyörű verőfény, virágillat, ahogy az illik az idillhez. A fűben feketerigó sétált… Akarom mondani, álldogált, vagyis inkább billegett, szárnyát kicsit leeresztve. Közelebb mentünk hozzá, semmi hajlandóságot nem mutatott a repülésre, félig lecsukott szemhéja alól nézett minket, mi pedig őt. Unokám persze szerette volna megfogni, már nyúlt is utána, ám a rigó nem repült el, csak pislogott egyet, és mintha lassított felvételt néznénk, kicsit arrébb vonszolta magát. – Ne nyúlj hozzá Sári! – mondtam unokámnak, mert lehet, hogy a rigó beteg. Azzal bevonultunk a házba, ebédeltünk, lefektettem a gyereket, miután elaludt, mentem vissza a kertbe, madárlesőbe.
Ha hiszitek, ha nem, még jó pár rigót találtam hasonló tünetekkel. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam magamban, csak tudnám, milyen jelei vannak a madárinfluenzának. Legjobb lesz, ha felhívom az állatorvost, jöjjön, nézze meg ő is, és mondja meg, mi a teendő. Éppen elértem az eperfához (szederfának is hívják), amikor egy ügyetlenül repülő fekete madár majdnem belém ütközött, és pár méterre tőlem landolt a földön. Bevallom, az első pillanatban megijedtem, aztán, mindenre fény derült.
Egy szó, mint száz, nem influenzásak, hanem pityókásak voltak a madaraink. A fa alját beborító, lehulló eperszemek ugyanis a napon erjedni kezdtek, az pedig köztudott, hogy az erjedés során a cukor alkohollá alakul át. Mustfokoló nem volt nálam, de az tény, hogy erős murciillat terjengett a levegőben.
Mindenesetre megnyugodtam, a lehullott szemeket eltakarítottam, a rigók pedig lassan kijózanodtak, mi pedig, így szüret idején, a finom csirkefalatok után koccintunk az unokáimmal, egy pohár musttal! Gyorsan megisszuk, mert hamar murci lesz belőle!
Mari nagyi
