Ingyen eledel a házi kedvenceknek?

Egy szép új világ jő, amikor már nem akarunk többé mindenáron birtokolni, csupán megosztani amink van, akár ingyen is. Valóban?

A Peers.org nevű non-profit szervezetet képviseletében rendezte meg a Piqniq (getpiqniq.com) magyar start-up az első budapesti Dinner with Peers eseményt a Kitchen Budapestben, amelynek középpontjában a sharing economy gasztronómiai szemszögből való bemutatása volt. A fogalom megismerésén túl az előadások keretei belül megtudhattuk, hogy hogyan kapcsolható ehhez a NoSalty, a háziállatok etetését megoldani kívánó Pet It vagy akár a munkatársainkat „megetető” Piqniq alkalmazás.

Gazdálkodj közösen avagy oszd meg és uralkodj

A gazdaságba és ezzel együtt az életünkbe is szépen lassan begyűrűzik egy új közgazdaságtani fogalom, a sharing economy. Mit is jelent ez? Egy mondatba foglalva: megosztáson alapuló, közösségi gazdálkodás. Ezzel most nem lettünk sokkal okosabbak, igaz? Maga az elv nem bonyolult, ellenben rengeteg kérdést felvet, úgyhogy pontosabb megértéséhez inkább néhány példán keresztül próbáljuk meg szemléltetni.

Alapvetően egy ideológiaváltásról van szó. A korábbi gyakorlattól eltérően, a sharing economy elmélete szerint nem a tulajdon azaz a birtoklás a fontos, hanem a megosztás. Egészen egyszerű és egyben már létező példával élve: nem az a fontos, hogy legyen autóm, hanem, hogy autóval lejussak a Balatonra. Megoldás? A telekocsi szolgáltatások.

A sharing economy-ról okít minket Berkovics Dalma

Hogy a gondolkodásmódunk miként és mitől változott meg, azt több tényező és egy hosszabb folyamat magyarázza. Az internet térhódításával hihetetlen mennyiségű információhoz jutottunk hozzá, amit nem is könnyű feldolgozni. Azonban ne gondoljuk, hogy ehhez az információhoz mi pusztán csak hozzáférünk, hanem igen erőteljesen generáljuk is azt. Közösségi oldalakon a képek megosztásával próbálunk meg gazdit keresni a szomorú tekintetű kiskutyáknak, vagy ellopott autókról adunk hírt. Sokkal tudatosabb példája azonban az információszolgáltatásnak a közösségi lexikon a Wikipedia, amit a felhasználók maguk szerkesztenek.

Az információmegosztásra jó példa a NoSalty maga is, mint közösségi receptoldal, szakácsaink és látogatóink a tudásukat adják át egy-egy feltöltött recepten keresztül egymásnak. A rendezvény szervezői így minket is meghívtak egy előadásra, hiszen a NoSalty terepet ad a tudásmegosztásnak, mind receptek, mind praktikák, mind kommentek formájában vagy éppen a Facebook oldalunkon a megosztott tartalmakkal.

Zalai Ágnes a NoSalty vezérigazgatója prezentál

A sharing economy tulajdonképpen az információ megosztáson és hozzáférésen alapszik, amihez általában még egy gazdasági előny is társul. Azaz hírt adok arról, hogy van valamim, ez a hír eljut egy másik emberhez, majd ő ellenszolgáltatásért cserébe ezt igénybe veszi.

Ez önmagában még persze nem lenne elég egy új gazdasági modell létrejöttéhez. A tartós fogyasztási cikkek egyre drágábbak és egyre kevesebbet használjuk őket. Az autós példánál maradva: gondoljunk csak bele, hogy mennyi időt áll az autónk a garázsban vagy a parkolóban? Rengeteget. Ezalatt egyre öregszik és idővel romlik a műszaki állapot is. Éppen ezért megfogalmazódik az igény, hogy csak arra az időre legyen autóm, amikor azt használni szeretném. Ehhez jön még egy adag környezettudatosság: használjunk többen egy autót, mintsem több autót egyedül, így csökkentve biológiai lábnyomunkat és utat nyitva a fenntartható fejlődésnek.

Airbnb.hu

A példát meg is fordíthatjuk. Van egy nagy lakásom, amiből az egyik szobát nem használom. Miért ne adhatnám ki? Erre kínál megoldást az airbnb, ahol a tulajdonosok saját lakásukban kínálnak szállást a turistáknak. Ezzel már el is érkeztünk a legkényesebb és legtöbbet kritizált ponthoz. Jelenleg az efféle közösségi szolgáltatásokhoz nem párosul megfelelő szolgáltatás vagy jogi háttér. A lakáskiadás esetében például nem kell adóznunk a vendégek után, amíg egy szálloda ezért kemény összegeket fizet. Így már annyira nem is fair a dolog, igaz?

Remélem az elvet sikerült megértetni, ugyanis még rengeteget lehetne írni a témáról, hogy mennyire működőképes egy olyan modell, ami tulajdonképpen bizalmi alapokon nyugszik. Hogy a nagyvállalatok hogyan fognak reagálni erre a trendre. Egyáltalán milyen társadalmakban van realitása egy efféle gondolkodásmódnak és még sorolhatnám.

Inkább csak két, hazai, valamilyen módon a gasztronómiához kapcsolódó példát szeretnék bemutatni, ahol a főszerepben a sharing economy elve áll.

Pet it!

Adott egy tény, miszerint a nagy üzletláncok és éttermek rengeteg megmaradt ételt dobnak ki nap, mint nap a szemétbe, annak ellenére, hogy az még felhasználható lenne. Elég csak a nemrégiben megjelent hírre gondolni, miszerint a brit Tesco 2013 első felében a pékáru felét, az előre csomagolt salátáknak pedig a közel 70 százalékát kidobta.

Erre és ez ehhez hasonló helyzetekre próbált megoldást találni a Pet It csapata, akik első körben értelem szerűen a szegény sorsú, illetve a nem megfelelő mennyiségű és minőségű ételekhez jutó embereken szeretett volna segíteni. Amíg tőlünk nyugatabbra már-már bevált módszerként műküdik a szisztéma, miszerint mondjuk az érintetlen, el nem adott pékárut a nap végén ingyen el lehet vinni, vagy éppenséggel eljuttatják oda, ahova kell, addig itthon ennek jogszabályba és törvénybe ütköző akadálya van. Meglehetősen nagy a hulladékgazdálkodási lobbi ahhoz, hogy ez rövid időn belül megoldódjon, így inkább már irányba fordultak. Ekkor jött az ötlet, hogy ha emberi fogyasztásra felhasználni ezeket nem is engedélyezett, akkor etessük meg legalább a háziállatainkat ingyen.

Nemes Attila, a Pet It alapítója

A boltokban az olcsó eledelek többsége olyan összetevőket és alapanyagokat tartalmaz, amelyek közel sem arra hivatottak, hogy a házi kedvenceinket etessük vele. Rengeteg szénhidrát, kevés hús – ez a szomorú mérleg. Ezzel szemben az éttermi maradékból, vagy az ott keletkezett hulladékokból (pl. csont) könnyen összeállítható egy megfelelő minőségű fogás a háziállatok számára.

„Arról van szó, hogy a tányérodon hagyott maradék vagy a konyhai hulladék (pl. csont, hús, zöldség) házi kedvenceink számára finom falat lehet (cica, kutya, hörcsög stb.). A mozgalomban résztvevő éttermek vállalják, hogy a konyhájukon keletkezett vagy oda visszakerülő maradékot, erre a célra készített, különböző – a maradék fajtájától függő – feliratú, és dátummal ellátott dobozba rakják, amelyek az étteremben vagy az étterem előtt felállított, zárt hűtőbe kerülnek. Innen a környéken lakó háziállat tulajdonos a mozgalom közösségi oldalain regisztrálva, az azokon megosztott kód segítségével kinyitott hűtőből kiveheti a saját kedvencének szánt dobozt.A doboz környezetbarát, és a házi kedvenc közvetlenül is megeheti belőle az ételt, amit aztán gondosan elmosogatva, az étterem újrafelhasználásra vár vissza.” – olvasható a Pet It honlapján.

Aki bővebben érdekel a projekt, az itt tájékozódhat.

Piqniq

Itt már kicsit bonyolultabb és összetettebb a dolog. Alapvetően munkahelyi közösségek számára fejlesztették ki az applikációt, amelynek segítségével könnyedén megoszthatjuk az általunk készített ételeket a munkatársainkkal. A rendszer a következőképpen működik: egyik este főzök valamit, ugyanakkor jóval több adag lesz belőle, mint amire szükségem van, úgyhogy feltöltök róla egy fotót a Piqniq alkalmazásba, ahol a csoport, amelyhez tartozom (jelen esetben a kollégáim) láthatják, hogy mit alkottam.

Választhatok, hogy mindezt jófejségből, azaz ingyen kínálom, vagy esetleg némi anyagi hozzájárulást is szeretnék a dologhoz. Amennyiben valakinek megtetszett a mesterművem, akkor a kollégák egyetlen kattintással jelezhetik igényüket a másnapi reggelire, avagy uzsonnára. Másnap magammal viszem a lefoglalt adagokat és odaadom az illetékeseknek. Persze működik ez úgy is, hogy hétvégén meglátogattuk a szülőket, akik a kertben álló almafa termésével indítottak útnak minket, hogy „jó lesz majd az, fiam!”. Ha nincs szükségem arra a csekély 10 kiló almára, amivel felpakoltak, akkor ezt is feltölthetem az applikációba és elosztogathatom, így nem romlik rám a kamrában.

A kezdeményezés célja azon túlmenően, hogy a felesleggel hatékonyabban gazdálkodjuk, többek között az is, hogy visszakergessen minket a konyhába. Mert nem csak enni öröm, hanem főzni is! Nem kell feltétlenül ételkülönlegességekkel előrukkolnunk, hiszen nem a főzőtudományunk fitogtatásán (jó, azért azon is), hanem az ételek közösségépítő erején van a hangsúly. A barátságok, a nagy beszélgetések, de akár az üzleti döntések is rendszerint az asztalnál történnek!

Nemzetek konyhája testközelből

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek