Ilyen volt anyának lenni nagyszüleink idejében - Falusi romantika helyett kemény munka

Nagyanyáink idejében a nő vezette a háztartást, nevelte a gyerekeket, és a ház körüli teendőket is ellátta. Az anya volt a család szíve, lelke, aki összetartotta a családot.

Régen, amikor még több generáció élt együtt, a nagymamák is be tudtak segíteni a mindennapi teendőkbe. De akkor sem volt minden fenékig tejfel.

Anno nem volt mosógép, helyette mosóteknőben, vagy a folyóparton tisztították a nők a szennyest. A disznóvágásból maradt zsírból készítettek szappant, azzal dörzsölték, csapkodták a ruhákat, amíg olyan fehérek nem lettek, mint most egyetlen szuper mosóportól sem. Sokáig az sem volt természetes, hogy meleg víz folyik a csapból - pláne, ahol a kútból húzták fel a vizet -, így a sparheltre téve melegítették a mosáshoz, fürdéshez való mennyiséget.

A vasalás sem ment olyan egyszerűen, mint most: a szénnel, parázzsal töltött vasalókkal igazi művészetnek számított ez a házimunka. Vagyis nem volt egy leányálom a vasalás, de az ingeken, nadrágokon, ruhákon mégsem volt gyűrődés. Némely helyeken mángorlót használtak a vászonruhák kisimítására: a ruhát nyújtófára tekerték, és a mángorlóval görgették.

Szenes vasaló
Mángorló

Néhány évtizede a „gyorsan összeütök valamit” még a legfárasztóbb napon sem jelentett zacskós levest, por alapú szószokat, valamint mirelit és félkész ételeket. Sőt, ha abban az időben valaki azt mondta volna a háziasszonyoknak, hogy nem is olyan sokára lesznek majd előre kikevert süteményporok, jót mulattak volna rajta. A főzésnek anno időt szenteltek, az alapanyagok frissek voltak, és kevesebb fűszer kellett az ételekbe, mert a zöldségeknek és a húsnak is megvolt a maga zamata.

A régiek úgy nyújtották a rétest, mintha a tudást már az anyaméhben magukba szívták volna, fáradhatatlanul dagasztották a kenyeret, és gyúrták a kalácsnak valót. Akkoriban sokkal kevesebb látványos sütemény volt, ellenben semmiből sem sajnálták a belevalót.

A mosogatást sem gép végezte el a nők helyett, a zsíros tepsikre pedig nem létezett extra erős szuper mosogatószer – de ha lett volna, talán akkor sem használták volna. Volt ellenben hamu, és csutka, amivel ledörzsölték a legmakacsabb szennyeződéseket is, az edényeket pedig forró vízzel, és egy ronggyal tisztították meg. A vizet kihűlve a disznók moslékába kevertek -faluhelyen semmi nem ment kárba.

Anno több generáció élt együtt, így a nők tudtak egymásnak segíteni: amíg az anya a gyerekekkel foglalkozott, a nagymama megfőzött, vagy megsütötte a süteményt, de fordítva is működött a feladatmegosztás. A takarításban is felosztották a munkát, ami a döngölt padló felsúrolásánál nagy könnyebbséget jelentett. Tény, a nagy család több konfliktus forrása is lehet, de ha belegondolunk, ma sem egyszerű, amikor anyaként minden otthoni munka ránk hárul.

Vidéken az állatokat is gondozni kellett, és bár a nehezebb fizikai munka a férfiak reszortja volt, a nők is kivették a részüket a ház körüli teendőkből. Az udvart minden nap felseperték, etették a tyúkokat, kacsákat, szárnyasokat, sokan a fejésbe is besegítettek, de a veteményes és a kert gondozása is a nők feladata volt.

A gyereknevelés talán annyiban egyszerűbb volt, hogy régen a gyerekek egymással játszottak, nem a szobában az okostelefont bűvölve. Lefoglalták magukat, levezették az energiájukat napközben, a szabad levegő pedig megtette jótékony hatását, és nem kellett könyörögni esténként, hogy térjenek nyugovóra.

Azóta sok minden változott: mosógép, mosogatógép, szárítógép, porszívó, mikrohullámú sütő, és megannyi kényelmi funkciót biztosító háztartási eszköz létezik, ami megkönnyíti az életünket. Azonban az is tény, hogy most a legtöbb anya főállásban, vagy mellékállásban dolgozik, és egészen más kihívásokkal kell megküzdenie, mint anno egy paraszti háztartásban.

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk

További cikkek