Az előző hetekben már beszámoltam róla, hogy részt vettünk a Tesco idei szaloncukrainak tesztelésén. Először megtanultuk, hogyan kell tesztelni, majd megkóstoltuk és szavaztunk az idei lehetséges befutókra. Végső lépésként ellátogattunk a Bonbonetti gyárába, hogy megnézzük, hogyan jönnek le a szalagról a szaloncukrok, és kerülnek dobozba.
A Bonbonetti Vágóhíd utcai gyára 1941-ben épült meg, korának egyik legmodernebb, az ország legnagyobb csokoládégyára volt nyitásakor. Ebben az évben került a boltokba a Tibi csoki, ami a mai napig az egyik legnépszerűbb magyar csokoládé. A háború után az üzemben olyan ikonikus édességek készültek, mint a konyakos meggy, a francia drazsé, vagy a Dunakavics. A gyárat 2004-ben vásárolta meg a Bonbonetti.
Jelenleg a gyár termelésének 15%-át teszi ki a szaloncukorgyártás - ez 1200-1500 tonnát jelent összesen. Ebben természetesen nemcsak a másoknak készített, hanem a saját szaloncukraik is benne vannak. Ha már a számoknál és mennyiségeknél tartunk: a Tesco a szezonban átlagosan kétmillió csomag szaloncukrot ad el országszerte - ebben benne van a lédigtől kezdve a prémium kategórián át minden. A legnépszerűbb szaloncukrok sorrendje évről évre a zselés, a kókuszos, a rumos-kakaós és a vajkaramellás - a vásárlók általában ragaszkodnak a klasszikus ízekhez.
A Tesco nem először dolgozott a Bonbonettivel, és mindkét fél nagyon meg volt elégedve mind a közös munka gördülékenységével, mind a kész termék minőségével. Fontos tudni, hogy a Bonbonetti nem használ bevonót a termékeihez, csakis kakaóbabból és kakaóvajból készült csokoládét használ - mind a saját, mind a Tesconak készített termékeiben. A tesztek alapján az idei évben a Tesco és a Bonbonetti koprodukciójában tizenkét íz készült el, nyolc kiszerelésben. A süteményes ízek zacskóban lesz Rákóczi túrós és zserbós ízű szaloncukor, a zselésben almás, narancsos és meggyes ízesítés található, a gyerekeknek pedig egy banán-crispy, epres robbanócukorkás válogatás került a polcokra. A klasszikus ízek kedvelői a tojáslikőrős, vajkaramellás, kókuszos, marcipános, cappuccinós ízeket rejtő zacskók közül választhatnak.
Az üzemben tett látogatás nagyon tanulságos volt - bár be kell valljam, nem voltak előzetes elvárásaim, érdekes volt látni, milyen gyorsan és gördülékenyen zajlik a szaloncukor előállítása. Ottjártunkkor éppen a marcipános szaloncukrok készültek - egy-egy termék gyártását egymást követő napokon intézik, mivel újabb terméknél az egész berendezést teljesen ki kell takarítani, még akkor is, ha ugyanúgy szaloncukor kerül majd a szalagra.
A marcipánt masszából állítják össze, mely bekerül egy gépbe, ami méretre vágja, és futószalagon továbbítja a csokitartály felé. Közben ellenőrzik a terméket - mindig van pár munkás, akinek az a feladata, hogy a deformált, vagy kicsit csálé darabokat kiszedje, és visszategye a formázás előtti masszába. A meón átment darabokat futószalag viszi tovább. Ők egy gépben először alulról, majd felülről kapnak csokifürdőt, mielőtt a "szárítóba" kerülnének. Természetesen itt is fennakad egy-két kevésbé szép vagy szabályos darab - őket a kontrollcsoport eltávolítja a szalagról. A végén egy csomagológép egyesével becsomagolja a cukrokat, majd zacskókba kerülnek - hogy mindegyikbe ugyanannyi kerüljön, arról egy mérleg gondoskodik. Innen már csak a kartondoboz van hátra, és mehetnek is a kijelölt áruházakba.
