Júniusi hőségben ritkán jut eszébe az embernek a szaloncukor, mi mégis alávetettük magunkat egy kísérletnek közel öt hónapja, hogy a nyári kánikulában megkóstoljuk a Tesco számára készítendő finomságokat. A projekt titkos volt, akár egy James Bond filmben lennénk, még egy nyilatkozatot is alá kellett írnunk, hogy amit itt láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, arról senkinek nem fogunk beszélni. Így is lett - csak hát mostanra lejárt a titoktartási kötelezettség, így el is mesélhetjük, hogyan zajlik egy termékfejlesztés ezen fázisa.
Miután egy hónappal korábban megtanultuk, mire kell figyelni kóstoláskor, ideje volt gyakorlatban is tesztelni a tudásunkat - főleg, hogy tudtuk, ezúttal nem Túró Rudikon kell megmutatni, mit tanultunk.
A Tesco technológusai termékfejlesztés előtt az érzékszervi bíráló központban gyakran kérik ki szakértők és laikusok véleményét, mielőtt egy új terméket véglegesítenek - most is így történt. A tesztelő csapat tagjainak egy tesztelésre beállított számítógéphez kellett ülnie, ahol egy-egy kattintással tudott válaszolni arra, hogy az éppen kóstolt termékről mi a véleménye. 30 különböző szaloncukrot kóstoltunk végig - 40 fokban az amúgy nagy teljesítmény! - , és mindegyikről egyesével kellett véleményt írnunk. Tesztelni kellett a csokiborítás ízét és roppanósságát, a töltelék állagát, ízét, no meg azt, hogy megvennénk-e. Ez volt talán a legnehezebb feladat, hiszen az ízlés egy abszolút szubjektív dolog, és ami az egyik kóstoló számára igazi ízorgia, az a másiknak felér egy támadással.
Én például, ha szaloncukorról van szó, a klasszikus ízeket kedvelem - zselés, karamellás, esetleg marcipános - , és valószínűleg soha nem nyúlnék egy olyan zacskó után, ami zserbósat, vagy éppen robbanócukorkás szaloncukrot rejt. A mellettem lévő tesztelő azonban pont fordítva volt ezzel: odavolt az összes újhullámos ízért. Így különösen nagy figyelmet kellett arra fordítani, hogy az egyéni ízlésünket háttérbe szorítsuk. Attól ugyanis, hogy én nem vennék meg egy banános krémmel töltött desszertet, még el tudom dönteni, hogy a benne lévő krémnek szintetikus, vagy természetes íze van, a krém pedig túl folyós, vagy éppen jó állagú.
Sokat segített persze, hogy a pontozás mellett ki is kellett fejteni a véleményünket - így aztán nem kellett attól aggódnia senkinek, hogy egyéni ízlése miatt megfosztja a nagyközönséget egy-egy jól elkészített hagyományos, vagy éppen szokatlanabb ízesítésű szaloncukortól. A kóstolás végén aztán abba a titokba is beavattak minket, hogy idén a Tesco szaloncukrait a Bonbonetti fogja gyártani. Hogy a vizsgált 30 íz közül végül is melyik 8 nyert, mi került a polcokra, és melyik esett ki a játékból, arra pár hónapot kellett várnunk. Én most jófej leszek, és jövő héten elárulom nektek - ha nem tudtok addig várni, akkor lessétek meg a Tesco polcain.
