A fiúk nem sírnak?

Dehogynem, főleg ha a világ legerősebb paprikájáról van szó, ami gyakorlatilag ehetetlen. Fajták, erősség és tippek, hogy mit csináljunk, ha már megtörtént a baj.

A csípőspaprika-láz már tart egy ideje és a nemesítők egymással versengve próbálják megalkotni a legcsípősebb paprikát. Mielőtt rátérnék az okok keresésére, hogy mi értelme van olyan zöldséget megalkotni, ami gyakorlatilag ehetetlen, először nézzük meg, hogy mitől csíp az átkozott paprika.

Ha eddig azt gondoltuk, hogy bírjuk a csípős ételeket, akkor ezt hamar felejtsük el, hiszen a magyar viszonylatban ismert paprikák igen távol állnak csípősség terén a rekorderektől. Létezik egy úgynevezett Scoville-skála, amellyel a paprikafélék csípősségét mérik. Elég fapados a módszer és meglehetősen szubjektív, hiszen a paprikából oldatot készítenek, majd ezt vízhez keverve folyamatosan hígítják egészen addig, amíg az öt alanyból álló tesztelő csoport már nem érzi a csípősséget. Ennek a módszernek a segítségével, azaz a hígítás mértékével határozzák meg a Scoville-skála értéket. Abból a szempontból ugye nem túl tudományos, hogy kinek mi számít csípősnek, de ennek ellenére nagyon nagyot nem tévedhetnek. Éppen ezért nem egy kifejezett értéket, hanem intervallumot adnak meg értéknek.

Nem olyan erős a Pista

Az erősebb magyar paprikafajtákat – macskapöcse, bogyiszlói, hegyes erős – 1500–2500 közé teszik a Scoville-skálán. Ez elég soknak tűnket, de semmi ahhoz, amivel a világ (jelenleg) legerősebb paprikája büszkélkedhet, hiszen az új-mexikói egyetemről származó Trinidad Moruga Scorpion megütötte a 2 milliós szintet. El tudjuk ezt képzelni? Nem nagyon, hacsak nem fújtak le már minket bors spray-vel, mert abban közel azonos szintű anyag van. A tiszta kapszaicin egyébként – az a kémiai vegyület, amely a csípősség érzetét adja – körülbelül 15–16 milliós értéket mutat a skálán.

A közösségi videómegosztós oldalakat böngészve rengeteg elvetemült próbálkozást találunk, hiszen van jó néhány olyan tökös legény (vagy leány), aki azt gondolta, milyen óriási poén lesz teletömni a száját egy ilyen paprikával és mutogathatja majd a haveroknak, hogy ő ezt is megcsinálta. Bevallom, én is elgondolkodtam rajta, hogy be kellene szerezni egyet és a cikkhez készíteni egy videót, amint a csípős, maró érzéstől a földön fetrengve vergődöm és átkozom a percet, amikor egyáltalán eszembe jutott a cikk ötlete. Nem, én ehhez gyáva vagyok, vagy csak túl racionális. Különben is, tényleg annyian megcsinálták már, hogy nem lenne túl eredeti egy ilyennel előállni.

A fiúk nem sírnak?

Ó, mondd, miért?

Mégis, mi értelme van olyan paprikákat nemesíteni, ami gyakorlatilag emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan? Az első számú ok a puszta versengés és a cím elnyerése, hogy megalkottuk a legerősebb paprikát. Ha mélyebb értelmet keresünk, akkor az elsőre elvetemült hobbinak tűnő nemesítésnek talán a csípős szószokat gyártó vállalatok örülnek a legjobban. Egyrészt azért, mert miniatűr üvegekbe zárt méregerős szószokat kínálhatnak nekünk, amivel egy-egy barátunknak „kedveskedhetünk” alkalomadtán. Másrészt sokkal kevesebb mennyiségű paprikával tudnak elérni a korábbival azonos csípősségű szószokat.

Jó ez nekünk? Nagyon is!

Azt gondolhatnánk, hogy a csípős ételek nem tesznek jót szervezetünknek. Ez részben igaz, de nem teljesen. Az extrém erős paprika valóban nem arra van kitalálva, hogy a kolbászos rántotta mellé ropogtassuk, mert szétmarja a szánkat és a gyomrunkat, no meg garantáltan kétszer fog csípni. Ennek ellenére a szolidabb változatok igen jót is tudnak tenni velünk, hiszen tudományosan igazolták, hogy a kapszaicinre a szervezet endorfin felszabadításával válaszol, akárcsak a szexhez hasonlóan: az agyalapi mirigyben elkezdődik a „boldogsághormon” termelése, majd jön az euforikus érzés. Éppen ezért kell vigyázni a fűszeres és csípős ételekkel, hiszen ugyanúgy függőséget képesek okozni, mint a drogok. Az is igaz, hogy fejlődni tudunk a csípősségtűrés terén: minél több ilyen ételt eszünk, egyre jobban emelkedik majd az ingerküszöbünk.

Ha nem akar elmúlni

Mindenféle legendák terjednek, hogy mit kell tenni, ha megtörtént a baj, azaz, ha annyira csíp, hogy már nem bírjuk tovább. Van aki szerint pusztán már az is segít, ha vizet iszunk. Lehet benne valami, bár ilyenkor inkább arra vágyunk, hogy valaki átmossa a szánkat és nem puszta öblögetésre. Hasonló elven működik a kenyér is – már akinél. Működőképesebb lehet egy pohár erősebb alkohol, hiszen az a fránya kapszaicin ebben oldódik igazán. Nagyanyáink a tejet is javasolják, jó zsírosat, mert, hogy abban is oldódik. Lehet vele próbálkozni, nekem eddig nem jött be. Ami viszont igen, az a licsis ital. Előfordult már, hogy egy-egy vietnami étteremben járva csípősebb volt a chili paprika, mint amire számítottam és olyankor a kis dobozos licsis ital mindig segített!

A tiszta kapszaicin mellesleg nem is a legcsípősebb dolog a világon, mert létezik egy kaktuszfajta (igen, kaktusz), ami a Scoville-skálán 16 milliárdos értéket érdemelne. Nem bíztatok senkit, hogy ezt tolja be a szájába, hiszen 40 gramm belőle akár halálos is lehet.

Hozzászólások

witch

Amikor valami nagyon csiposet eszek, hat en nem boldogsagot erzek. :o) Viszont fogyokurazoknak is ajanljak a csipos etelek fogyasztasat, mert felgyorsitja az emesztest es ez idosodo holgyeknek meg uraknak sem hatranyos, ha szeretnek az idealis testsulyukat megtartani. A mexikoi konyhaban pedig a hoseg erzet csokkentese miatt hasznaljak eloszeretettel. Termeszetesen mindent csak mertekkel, ne fetrengjunk a foldon, mert annyira csiposet ettunk.

Marcsus

Én egyszer probáltam a habanero paprikát, az els? egy két másodpercben semmit nem éreztem de utána.... :) komolyan mondom hogy el akadt a lélegzetem, éreztem ahogy el kezd vörösödni a fejem és megfájdult még a fülem is. :) Mondjuk egy próbát megér de tényleg emberi fogyasztásra alkalmatlan, pedig én szeretem az er?set.

Címlapról ajánljuk

További cikkek