Ha az amerikai konyháról kérdeznek, általában azt szoktam mondani, hogy az rájuk a legjellemzőbb, hogy amint kisüt a nap, már mennek is a kertbe izzítani az UFO-grillt. Nos, ugyanez az állítás a románokra is igaz. Soha nem fogom elfelejteni, mikor Dani barátommal az amúgy fürdésre totál alkalmatlan Bözödi-tó mellett túráztunk: minden román családhoz két dolog tartozott, A) egy hordozható grill, és B) földbe ásott, és paravánnal diszkréten eltakart mellékhelyiség. Szóval a 'mindenhol grillezünk' rájuk is bőven igaz, még akkor is, ha az amerikai kertvárosok rendezett plasztikvilága mellett kicsit Kusturicásan hat az egész - valószínűleg pont ezért is éreztem sokkal szerethetőbbnek.
Az egész grillezés dolog amúgy nyilván nem csak Romániában dívik - az egész Balkánon divat évszázadok óta. A különböző fűszeres, darált húsok egyenes ági rokonai a mi zsömlébe dugott, uborkával kínált fasírtunknak, és ha a fűszerezést meg elkészítéssel járó bonyodalmakat nézzük, akkor a mi változatunk az egyik legmacerásabb a felhozatalból. A Balkánon nem szórakoznak hagymaaprítással, fűszerpaprikával, tojással, áztatott kenyérrel - egyszerűen csak megfűszerezik a krémesre darált húsokat, és már mehetnek is a faszénre. Hogy mennyivel jobb ízük lesz, mint az olajban tocsogó fasírtnak...
Hogy milyen az autentikus mics, plejskavica, kebab vagy köfte receptje, azt sajnos nem tudom - vigasztal némileg, hogy senki nem tudja. Az alaprecept leginkább aszerint változik, hogy milyen vallású népek laknak milyen földrajzi körülmények között, mennyire kifinomult a konyhájuk, és mennyi pénzük volt a történelem során. A horvátoknál csevapcsicsának hívják azt, amit a románoknál micsnek vagy mititei-nek, és mivel két olyan országról beszélünk, ahol a lakosság nagy része keresztény, a sertéshús bőven belefér a grillre tett rudakba. Olyan vallásilag kevert - vagy legalábbis, valaha kevert - országokban, mint Szerbia, már ritkábban kerül bele sertés, a muzulmán többségű helyeken pedig marha, birka, bárány vagy juhhús keveréke adja az összetevőket.
A fűszerezés is leginkább attól függ, mennyire haladt a polgárosodás az adott területen - a libanoni, arab és török verziókba sokszor kerül kardamom, koriander és más, drágább, keleti fűszer, míg az olyan ex-pásztornépek, mint az albánok vagy románok inkább csak szódabikarbónával, sóval, borssal, fokhagymával keverik. Hogy mi hogy készítjük, teljességgel tőlünk függ. Én most a legegyszerűbb alapreceptet hoztam, hogy meghozza a kedveteket a kerti grillezéshez - sok hagymával, ajvárral, lapos pitával és egy kis balkáni savanyúsággal egyszerűen mennyei!
