2020.11.30.

Ezért rajongunk a táblás csokoládéért - ismerd meg a történetét

Nosalty

Vannak olyan édes finomságok, amelyeknek nem lehet ellenállni. Épp ilyen egy klasszikus vagy minden más jóval felvértezett táblás csokoládé is. Egyenesen imádjuk!

Amennyire hétköznapi és magától értetődő találmány a táblás csokoládé, olyannyira keveset beszélünk a történetéről. Pedig a táblás csoki a csokoládék között az egyik legnépszerűbb műfaj, és megérdemli, hogy mindent tudjunk róla.

Édes Város

A táblás csokoládé, abban a formában, ahogyan ma ismerjük, nem is olyan régi találmány, az első táblák nagyjából a 19. század közepe felé jelentek meg. De azért menjünk vissza kicsit jobban az időben, hiszen az első csokitáblák sem csak úgy a semmiből pottyantak ide. Durva adat következik, de a csokoláde mintegy négyezer éves találmány, ám eleinte csak folyékony formában hódított. A történészek szerint időszámításunk előtt 1900 évvel az aztékok, a maják és az olmecek már birtokában voltak annak a tudásnak, hogy ha kakaóbabból pasztát készítenek, összekeverik vízzel, majd fűszereket, például chili paprikát, mézet vagy vaníliát adnak hozzá, akkor mennyei folyékony desszertet kapnak. Ezek az ókori törzsek már azt is tudták, hogy a csokoládénak hangulatjavító hatása van, sőt, afrodiziákként is működnek, és kiváló kísérői az olyan különleges alkalmaknak, mint az esküvők és a temetések. Az időszámításunk előtti 16. században uralkodó azték fejedelem, Montezuma különösen nagy csokoládé imádó hírében állt, állítólag naponta tíz literrel is elfogyasztott, de ez persze csak legenda.

A csokoládé egészen az 1500-as évekig folyékony csokoládét jelentett. Ekkor azonban a spanyol gyarmatosító, Hernán Cortés megkóstolta az italt, és arra jutott, ez neki kelleni fog Spanyolországban is. Segítői összekeverték a kakaópasztát cukorral és fahéjjal, és elkezdték a csokit nem is olyan folyékony formában élvezni. A csokoládé sokáig leginkább csak a gazdag spanyolok kiváltsága volt, 1615-ben azonban egy spanyol hercegnő hozzáment a francia XIII. Lajoshoz, és magával vitte ezt a csodát a házasságba. Innentől a csokoládé kezdett egész Európában elterjedni, természetesen eleinte csak a nagyon gazdagok körében. 1828-ban egy holland kémikus, bizonyos Coenraad Johannes van Houten volt az, aki feltalálta azt az eszközt, amellyel a csokoládé szilárd formában is élvezhetővé vált.

Édes Város

1847-ben idehaza igen forradalmi hangulat készülődött, viszont közben Angliában egy egészen más forradalom zajlott, a táblás csoki forradalma. Joseph Fry volt az a mester, aki kitalálta, hogyan lehet a kakaóport, a cukrot és a kakaóvajat úgy összekeverni, hogy abból szilárd halmazállapotú csokoládé válhasson. Ezt a masszát öntötte később formába, amelyben megdermedt, és így született meg az első táblás csokoládé.

A többi pedig történelem. Ezután sorra jöttek egymás után az újabb és újabb találmányok. John Cadbury 1849-ben előállt a saját verziójával, a Nestle pedig 1875-ben tejet adott a csokoládéhoz, és megszületett a tejcsoki. 1879-ben Rudolphe Lindt rájött, hogyan lehet olyan csokoládét előállítani, amely belül krémesebb, de mégis képes megtartani a formáját. A táblás csoki mindenkinek bejött, és előbb-utóbb az összes olyan édességgyár, amely kakaóval is foglalkozott, előállt a saját verziójával. És így van ez ma is. Folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb innovációk, mindenki megtalálta a saját védjegyét a táblás csoki készítésben, folyamatosan mennek a kísérletezések az újabb gyártási és csomagolási technológiákkal.

Édes Város

Az elmúlt években azonban szerencsére ezen a területen is kezdik megmutatni magukat a kézműves gyártók. Számos gyártó foglalkozik azzal, hogy megalkossa saját továbbfejlesztett változatát. Ez egészen új lendületet ad ennek az iparágnak, hiszen az elképesztő ízkombinációk, a minőség új szintje és az etikus gazdálkodásra való törekvés előbb-utóbb a nagyipar működésében is nyomot hagy. Aminek az a következménye, hogy egyre több finom csokit ehetünk.