Kezdő Nosalty-s koromban egyszer a 3-as buszon jutott eszembe, hogy a palacsintatésztát tepsibe öntve, eperrel teledobálva milyen jópofa desszertet tudnék létrehozni. Aztán mikor hazaértem és utánanéztem, rájöttem, hogy ez a verzió már létezik az oldalon - olyan érzés volt kicsit, mint amikor a néprajz szakdolgozatomra készülve egy elképesztő bonyolult, pszichológiával sűrűn átszőtt teóriát állítottam fel, három napig úgy jártam-keltem, hogy na ezért biztos felvesznek az Akadémiára, majd a negyedik napon rájöttem, hogy a teóriámnak van egy könyvtárnyi szakirodalma még a hatvanas évekből, csak épp soha nem lett lefordítva magyarra, így nem futottam bele. Na jó, a néprajzos dolog kicsit jobban fájt.
Következő epres palacsintás tervem ez a darab volt - mi lenne, ha a palacsintában lévő tejet lecserélnénk eperpürére? Ez még jó hat évvel ezelőtt volt, sokkal kevésbé irtóztam a természetellenes színektől a tányéron - úgy gondoltam, egy rózsaszín palacsinta nagyon jópofa lenne. Mellékesen az is megfordult a fejemben, hogy a két kislány, akikre vigyázok és főzök, és akik zsigeri rutinnal utasítanak vissza minden házilag készített ételt, és négy évük minden bölcsességével és ráérzésével szavaznak a bolti desszertre, talán megennék a Barbie színű palacsintát.
Őszintén szólva, nem tudom, akkor mit csináltam másképp - érettebb epret használtam, olajat vaj helyett, vagy csak jobb volt a palacsintasütőm, akarom mondani, az anyukájuk palacsintasütője, de akkor valóban élénk rózsaszín palacsinták kerültek a tányérokra.
A mostani borongós, esős kedden, egy halom eperrel a konyhámban aztán beugrott, hogy kéne egy kis palacsinta, és ebben az időben talán még jó kedvre is derítene a hihetetlen színű desszert, úgyhogy neki is álltam. Murphy persze közbeszólt, tudjuk, ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik...a palacsintáknak sem lett olyan harsány színe, mint amilyenre emlékeztem...igaz, akkor sütött a nap.
Első készítésükkor még szó sem volt laktózmentes divathullámról, most eszembejutott, hogy ha vaj helyett olajjal készítjük, a töltelékből pedig kihagyjuk a túrót, akkor tökéletes laktózmentes palink lesz - ami lehet, hogy nem annyira rózsaszín, mint a mesében és az emlékeimben, de legalább harsanóan epres az íze.
