Az egyik legrégebbi ízemlékem a hagymás sült vér. Évek óta epekedve gondolok rá, és vele együtt a disznótorra is, mert csakis frissen az igazi. Elég bizzarul hangzik, tudom, pláne úgy, hogy már gyerekként imádtam. A nagyszülők mindig tartottak malacot, legalábbis addig, amíg győzték energiával, így évente legalább egy disznóvágás is volt. A hagymás véren túl, ami még ebből megmaradt, az a hajnali kelés, az, hogy szinte kivétel nélkül baromi hideg volt mindig, a fateknő, amit óriásinak láttam, a perzselés szaga, na meg a kegyetlen visítás. Ez utóbbi elől mindig a szobába menekültem a dunyha alá, de azt a hangot semmi sem tompította.
A disznótor - ahogy a nevében is hordozza - nem az állat puszta megöléséről szól. Van benne tisztelet és mély tradíció. A pálinka sem csak a hideg ellen és munkakedvnövelőként szolgál, az első koccintásnál az áldomásban is szerepe van.
Persze azért örültem, hogy most, közel húsz év után, amikor újra átéltem a disznótort, az állat már leszúrva érkezett. Na meg az se volt rossz, hogy gyakorlatilag mindent megcsináltak volna helyettünk, és hagyták volna, hogy puszta szemlélői legyünk a dolognak, de nyilván nem azért utaztunk le Badacsonytördemicre, hogy csak nézelődjünk. Úgyhogy daraboltunk, kevertünk, töltöttünk, és baromi sokat zabáltunk. Én meg leginkább videóztam.
Mivel már péntek este megérkeztünk a Rizling Fogadóba, hogy a másnapi korán keléssel ne lehessen baj, ezért már előző este kaptunk egy tisztességes paraszttálat házi pácolt sonkával, kolbászokkal és miegymással. Másnap a disznótoros menü a következő volt: velős pirítós, sült vér (jessz!!), böllér- és resztelt máj, orjaleves, pecsenyehús, sült hurka és kolbász, toros káposzta. Ahogy ezt a sort végigírtam, már attól elfogott a kajakóma, nem csoda, hogy megfogadtam, hogy a rá következő héten nem akarok húst látni.
Lehet, hogy kitágult a gyomrom, és átszokott a tiszta húsra a szervezetem, mert néhány nap múlva persze őrülten hiányozni kezdett. Ekkor jött jól az a búcsúcsomag, amit távozásnál kaptunk, benne az általunk töltött friss disznótorossal. Hogy legyen benne egy kis izgalom is, nem pusztán bedobtam a sütőbe, hanem a véresből skót tojás csináltam. Ez annyit tesz, hogy az éppen keményre főtt tojás kap egy húsköntöst, majd kenyérmorzsába forgatva kisütjük, mint egy fasírtot. Hurka helyett mehet rá a kolbászhús vagy fűszerezett darálthús is. Egyedül arra vigyázzunk, hogy ne főzzük túl a tojást: akkor jó, ha még krémes, kicsit remegős marad a sárgája. Egyébként meg Húsvétra is szuper ötlet lehet, felkarikázva pedig még mutatós is!
