A 77-év után ismét élénk társasági életnek helyszínt adó, most megnyíló Aranybástya étterem és kávéház nem titkolt szándéka az egyszerűségében nemes, tiszta ízek tálalása, amelyek összhangban vannak az épület szellemiségével. Ahogy a ház séfe, Tóth Tamás fogalmaz: „egyszerű alapanyagok, jó alapanyagok, egyszerűen elkészítve, mindezt XXI. századi technikákkal. Az őszinte, jóízű konyhában hiszünk olyan ételekkel, amit a pesti konyhából is ismerhetünk: fellengzés nélküli fogásokkal, amelyek egykor a polgárok asztalára került nap mint nap. Letisztult, de gazdag ízekkel, amit mindannyian ismerünk és bármikor fel tudunk idézni a nagyszülői házból, legyen szó az ország bármelyik területéről. Olyan ízekkel a tányérunkon, amelyekre tudjuk, hogy számíthatunk és szép emlékeket idéznek fel, ezáltal lesz őszinte a hely.”
Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amit öt vagy tíz évvel ezelőtt még nem tehettünk meg a hazai vendéglátásban, ma már nem akadály éttermi környezetben és valóban friss, minőségi, termelői alapanyagok felhasználásával tudunk megalkotni egy-egy étlapot. A hazai ízek előtt tisztelegve, szezonálisan, a Kárpát-medence minden tájáról érkező forrásokból. Ez nagy kincs ma.
- teszi hozzá Keresztes Gábor, az étterem vezetője.
„A lokációval, amivel mi rendelkezünk, egy óriási felelősség is hárul ránk, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, amely mind a külföldieknek, mind a magyar vendégeknek egyaránt értékes, egy olyan helyet, ahova az emberek vissza szeretnének jönni. Sok helyen lehet ma jót enni Budapesten, és sok helyen van szép panoráma, de összerakva azt, hogy egy jó szervizzel, kiváló környezetben jót egyen az ember, az már ritkább. Mi ebben hiszünk, így válik őszintévé számunkra az, amit az Aranybástya képvisel.”
„Szeretnénk a gyökereinket ápolni” - fűzi hozzá Tóth Tamás, “a hagyományőrzés minden korban nemes feladat. Gondoljunk bele, hogy a gasztronómia művészete az egyetlen, amely valójában minden érzékszervünkre hat. Mi ezen keresztül tudunk régi, szép vagy épp új emlékeket idézni, amely által elindulhat egy párbeszéd. Ez egy fontos feladat, amiben jó hinni és amiért szívvel-lélekkel teszünk.”
Az egykori nagy társasági életnek helyszínt adó, húsz év után ismét látogatható Lónyay-Hatvany villa akárcsak megannyi neves épületünk, maga a történelem. Története egészen a török korig vezethető vissza: a hódoltság alatt a villa helyén egy sokszög alakú török védmű, az Aranybástya állt, amit Buda visszafoglalásakor végül magával temetett a vár 1686-os ostroma.
Örökség
A XIX. század második felében a romok helyére Lónyay Menyhért, az Andrássy-kormány pénzügyminiszterének, későbbi miniszterelnök megbízására maga Ybl Miklós tervezett 1870-72 között egy, a mai formájában is elhíresült klasszicista elemekkel tűzdelt neoreneszánsz épületet, melynek teraszáról impozáns örökpanoráma tárult az elterülő, éppen egyesülő fővárosra.
A budai Vár keleti lépcsőjén található villát ezt követően 1915-ben vásárolta meg báró Hatvany Ferenc műgyűjtő és festőművész, aki az 1920-as évek elejére az ekkor már világhírűnek számító, közel 800 műtárgyból álló műkincsgyűjteményét is beköltöztette az épületbe. A gyűjtemény leghíresebb darabjai között Canon, Cézanne, Constable, Courbet, Daumier, Degas, Delacroix, Goya, El Greco, Ingres, Picasso, Pisarro, Manet, Monet, Renoir, Sisley, Valloton alkotásait találhattuk meg, amely előtt többek között személyesen Thomas Mann is tiszteletét tette 1937-ben.
A villa egy csapásra pezsgő kulturális szalonná és a budapesti élet megkerülhetetlen polgári találkozóhelyévé vált. Az épületet a háború során 1944. decemberében súlyos bombatalálat érte, így 1946-ban a magyar állam kezdeményezésére lebontották, helyére játszótér épült. A villa rekonstrukciója huszonegy évvel ezelőtt, 2000-ben kezdődött a kalandos múltú épület emlékének méltó visszaállításaként. Ybl eredeti terveit megtartva, a külső korhű megjelenésért Kerényi József építészmérnök, míg a belső enteriőrért a japán Tadao Ando és az angol Ilse Crawford tervezők feleltek.
