Amerika kirántotta az olaszok kedvencét: íme a RÁNTOTT RAVIOLI!

Az amerikaiak tényleg képesek olyasmit tenni az európai receptekkel, hogy az ember vagy teljesen kiakad, vagy odáig lesz. Mi utóbbit éltük át a rántott raviolival!

Ez az extrán ropogósra sült tésztabatyu, azaz a rántott ravioli eredetileg a Missouri állambeli St. Louis egyik specialitásaként mutatkozott be, és tökéletesen megállta/ja a helyét az éttermekben, mint olasz előétel.

Marhahússal és sajttal töltik (bár csirkével, spenóttal is lehet), majd kenyérmorzsába panírozzák, bő olajban arany barnára sütik, végül frissen reszelt parmezánnal és csípős, fokhagymás paradicsomszósszal, úgynevezett marinaraval tálalják.

A ropogós prézlis bunda és az ízekben gazdag paradicsomszósz kombinációjának, valljuk be, nem lehet ellenállni, és nem is akarunk. Minden benne van, ami garantál egy ropogós-tunkolós gasztronómiai élményt.

St. Louis-ban a különböző élelmiszerboltok meglehetősen jó minőségű raviolikat kínálnak, melyeket a helyiek előszeretettel vásárolnak, hogy otthon egyszerűen bepanírozzák és kirántsák maguknak. Viszont a legjobb hely St. Louis-ban, ahol rántott ravioli-ba futhatunk, az a Cunetto, azaz „Tészta Háza” nevezetű étterem, amely 1972 óta működik, és nagyszerű, autentikus olasz ételeket kínál megfizethető áron. A hely a turisták és a helyiek nagy kedvence.

Mint említettem, a ravioli kísérője egy fűszeres paradicsomszósz, a nápolyi kikötők sztárja, azaz a marinara. Annyiban különbözik a klasszikus paradicsomszósztól, hogy mindig ételekhez társítják, ilyen például „ravioli alla Marinara.”
Kicsit könnyedebb, a paradicsomon, fokhagymán, hagymán és fűszernövényeken kívül kapri- és olívabogyót, illetve további fűszereket, vörösbort, és olykor szardellát is tartalmazhat.

Fő alapanyaga, a tűzpiros paradicsom Spanyolországból érkezett Nápolyba a 17. században. A helyi tengerészek készítettek belőle először szószt, amiből hosszú hajóutakra spájzoltak be nagy mennyiségben. Előnye, hogy magas savtartalma miatt nehezen romlik meg, és vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag.

1692-ben került ki a nápolyi kikötőből és mutatkozott be a szélesebb közönségnek, meghódította a déli, majd a kissé kényes észak-olasz konyhát is, aztán pedig az egész világot.

Egy valami biztos: a baráti, családi vagy akár munkahelyi összejövetelek népszerű fogásai a mártogatós falatkák, és ha a társaságban vannak húsimádók is, ez óriás kedvencük lehet!