Egy darabig most nem szeretnék pitét látni, az tuti. Olyan volt ez az egész, mintha valami esküvőre készülnék: az egyik pite ki a sütőből, a helyére a másik. Közben keverni kell a krémet, darálni a pisztáciát, megnézni, hogy az előző adag elősütött tészta már kihűlt-e – és ez ment délelőttől hajnalig.
![](https://image-api.nosalty.hu/nosalty/images/article-images/yN/yh/f8f6n5NNqVXALsNOz5jEozFUz49HaQO1iZyV0oRH.jpeg?p=lqip-16%3A9&s=45d61fa056d9bacc6b47990231f70109)
A Restaurant Day alapvetően egy jó móka, vagy legalábbis annak kellene lennie. Nyitsz egy éttermet egy napra, erről értesíted az embereket, aztán várod őket a város valamely pontján, legyen az a saját lakásod vagy a Városliget közepén felállított stand. Jönnek, esznek, elmondják, milyen finom, és mindenki boldog. Aha, ezt a boldogságot az előtte lévő nap nem igazán éreztem, pedig nagyon akartam.
Jó, lehet, én vittem túlzásba a dolgot, de ha már csinálunk valamit, akkor azt csináljuk rendesen, nem? Gondosan kitaláltuk az asztali dekorációt: inspirációs fotókat gyűjtöttünk, feltúrtuk a padlást, végigjártuk a boltokat. Pecsétet csináltattunk, mert milyen menő lenne már, ha a papírpoharakra rányomnánk az ízHUSZÁR logót. Hogy materiálisan is lehessen mit hazavinni, gyártottunk receptkártyákat ésatöbbi.
![](https://image-api.nosalty.hu/nosalty/images/article-images/Xr/pU/zyshGL4gRLrhkyCS8j9LlICRaPuhGmzdGEKOjd5A.jpeg?p=lqip-16%3A9&s=634b79dd5e71364cb10710f00367b580)
Hogy milyen desszerttel készüljek, az nem volt kérdés. Tavaly a Gourmet Fesztiválon egy elég durva pitét prezentáltunk Daviddel a Baraka cukrászséfjével. A rétegek a következőek voltak: linzertészta, pisztáciakrém rebarbarával, kardamomos cukrászkrém, eper gyömbérrel és lime-al. Azóta is arra vágytam, de nagyon, és mivel akkor sikere volt, így újra bevetettem. De hogy legyen miből választani, hozzácsaptam még egy sós mogyorókrémes-tonkababos pitét is.
Reggel irány a piac, hogy beszerezzük az alapanyagot, a főzés 11 óra környékén startolt el. Azt reméltem, hogy 6-7 órára nagyjából megleszek. Meglehetősen naívan. Mivel nem volt elég piteformám, ezért az elősütött tésztát ki kellett venni a formából, hogy újat lehessen benne készíteni. Az első adagot, miközben ki akartuk borítani a formából, ügyesen darabokra is törtük. Kuka, brainstorming, és akkor találjunk valami megoldást. Végül Dacota bedobta, hogy mi lenne, ha a forma alját kibélelnénk sütőpapírral, de hagynánk neki négy fület, amivel ki tudjuk majd emelni belőle. Működött. Ezalatt viszont sok időt vesztettünk, és még sehol sem tartottunk.
![](https://image-api.nosalty.hu/nosalty/images/article-images/wV/jm/mVvdSrGP4aCr9zfsc89q3ThFdihnHlu6SiMSO6r5.jpeg?p=lqip-16%3A9&s=2ef5c97b4518423993875ea27c0f57e4)
Az epres pite elég komplikált és többlépcsős feladat, nem lehet ripsz-ropsz összedobni, minden részével melózni kell. Délutánra kész lett a már említett receptkártya és pecsét is, azért el kellett ugrani. Újabb időkiesés. Később eszembe jutott, hogy a limonádéhoz még nem vettem meg minden alapanyagot – mert igen, nekem nem volt elég a két pite, még két limonádét is bevállaltam hozzá –, úgyhogy este hétkor még jött egy gyors vásárlás. Mire visszaértem a pitékhez, addigra már a segítségem is eltűnt. Nem estem pánikba, szereztem újakat. Gyümölcsaprítás, csokiolvasztás, mogyorópirítás, cukrászkrémkészítés. Ez utóbbit duplán meg kellett ismételni, mivel az első adag túl kevésnek bizonyult. Tésztanyújtás, piteformavajazás, egyik pite a sütőből ki, a másik a helyére. Mire az utolsó csokoládés pitével is elkészültünk, hajnali fél egy volt, én meg irdatlanul fáradt lettem. Ezen a ponton már kezdtem kicsit érezni a móka részét. Jó volt ránézni a közel 80 adag elkészült pitére, aminek már tényleg csak egy utolsó simítás, a befejező művelet kellett másnap. Abban viszont nem voltam biztos, hogy reggel egyáltalán időben fel tudok-e kelni, hogy ezt meg is csináljam.
![](https://image-api.nosalty.hu/nosalty/images/article-images/Nr/8Z/DrFbsHsshn0j8OvTMcXRsXijCvPyopIV3HdFBUmB.jpeg?p=lqip-16%3A9&s=969244aefba6630168564b6dad94cad0)
Csodálom, hogy nem pitékkel álmodtam, meg azt is, hogy végül összeszedtem magam, és majdnem időben újra a pitékkel voltam. Pakolás, taxirendelés, és irány a Grund. Felépítettük a standot, feltöltöttük a limonádés üvegeket, és szinte még ki sem raktuk a pitéket, máris ott álltak az asztal előtt a sütire ácsingozó emberek. Ez a része aztán már tényleg kellemes volt, amikor csak szeletelni kellett. Valóban jó érzés az, amikor nem csak virtuálisan, egy blogon keresztül készítesz ételeket, hanem azt valóban meg lehet kóstolni.
![](https://image-api.nosalty.hu/nosalty/images/article-images/P4/ao/3r5MX43L0Ns7AtJ2ze36OtyqJr7OEzFy313zYZAB.jpeg?p=lqip-16%3A9&s=8afc5ffa8c2b30047d6cbcdc58c93075)
Fél egy környékén adtam oda az első szeletet, és alig három óra alatt el is fogyott minden. Szerencsére ízlett is mindenkinek – legalábbis senki nem merte megmondani, hogy nem – , így aztán sikerként könyvelhetem el az akciót.
Köszönöm, hogy jöttetek. Köszönöm, hogy volt értelme végigmelózni az előtte lévő napot. Az meg szinte biztos, hogy találkozunk augusztusban is, a következő Restaurant Day-en!