A szaloncukrot szeretni nem is igazán ízlés dolga: egy évben egyszer van szezonja, és ilyenkor még az is szívesen megeszik pár szemet, aki úgy általában nem édesszájú. Aki pedig szereti, az különösen várja az adventi időszakot, hiszen az egyet jelent a különböző márkák termékeinek boltokba kerülésével. A majdnem hungarikumnak számító karácsonyi bonbonról 10 érdekességet hoztunk, amit talán még te sem tudtál!
1) Nem is magyar
A szaloncukor elődje a XIV. századi Franciaországból származik. Az egyesével becsomagolt fondantcukrot később átvették a német cukrászok, és az ő közvetítésükkel jutott Magyarországra a XIX. század elején.
2) Gerbeaud, a szaloncukorkirály
A XIX. században Kugler Henrik cukrászdájában még kézzel készítették a korabeli szaloncukrot, utódja, Gerbeaud Emil már a Stühmer Frigyes által alapított első magyar csokoládégyárban készített darabokat kínálta boltjában, a Gizella téri Gerbeaudban.
3) Receptek sokasága
A XIX. század végére annyira elterjedt a szaloncukor, hogy a korabeli cukrászkönyvek akár 17 féle receptet is felsoroltak. Tudjátok, akkor mi volt a kedvenc? Szalon-ananászcukorka, szalonkrémbonbon, szalon-marasquin cukorka, szalon-pisztászcukorka.
4) Fán van a helye!
Bár hivatalosan nem tartozik a hungarikumok közé, sehol máshol nem díszítik vele a karácsonyfát, csak nálunk - ezért szokás néha hungarikumként emlegetni. A karácsonyfát Magyarországon eleinte szárított gyümölcsökkel, dióval, mézes bábokkal díszítették, de a módosabb polgárság hamar átvette a szaloncukrot, mint díszítő elemet - és az azóta eltelt 150 évben sem szűnt meg népszerű lenni a fán.
5) A csomagolás nem mindegy!
Az I. világháborút megelőző boldog békeidőkben igazi kultusza volt a szaloncukornak. A tehetősek neves cukrászdáknak adták le a rendeléseiket - ők választhatták ki az ízt, a mennyiséget, de még a csomagolópapírt is! A kevésbé tehetősek otthon készítették a fára való cukordíszt - de ők is nagyon ügyeltek arra, hogy a bonbonok küllemre úgy nézzenek ki, mintha boltban vették volna őket. Az amúgy nem túl olcsó díszes sztaniolpapírokat éveken át újra és újra felhasználták karácsonykor.
6) Háborús szaloncukrok
Az I. és II. világháború, illetve a kettő közötti világválság visszafogta a szaloncukorevő kedvet. A cukrászdák remekműveit csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak, még a házi cukrok előállítására is csak keveseknek volt anyagi lehetőségük. A harmincas években pár márka nagyüzemben is gyártani kezdte a szaloncukrot, amely bőven olcsóbb volt, mint a sztárcukrászdák remekei. A valóban nagyüzemi szaloncukorgyártás azonban csak az ötvenes években indult meg.
7) Tonnaszám visszük haza
A tavalyi évben csak a Tesco áruházakban 2 366 000 csomag fogyott el. Ha egy csomagot átlagosan 300 grammnak veszünk, akkor ez a mennyiség is arra mutat, hogy szaloncukrot mindenki tesz a fára - vagy a fa alá.
8) Fejleszteni csak komolyan lehet!
Míg régen a cukrászmesterek álmodták meg a karácsonyi bonbonok ízeit, ma már bárki alakíthat a karácsonyi kínálaton. Az idei évben a Tesco közel nyolc hónapig fejlesztette a szaloncukrait, első lépésként pedig mintegy kétezer vásárló tehetett javaslatot arra, hogy milyen legyen a karácsonyi kínálat.
9) Figyelünk az egészségre!
A Tesco felmérései szerint egyre több cukormentes és diabetikus szaloncukor fogy - még azok is gyakran választják a csökkentett cukortartalmú termékeket, akiknek ez egészségügyileg nem lenne indokolt. Az egészségtudatos életmód azonban úgy tűnik, lassacskán a szaloncukrot is átformálja!
10) Fontos a minőség
A trendek azt mutatják, hogy az egészség mellett a minőség is egyre fontosabb. Azok a gyártók, akik eddig bevonót használtak, lassan áttérnek a tejcsokoládés borításra, a korábban tejcsokit használók pedig lassan az étcsokoládéra. Általánosságban elmondható, hogy a kakaótartalom növekedése egyre jellemzőbb trend a szaloncukorgyártásban.
