Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Így ne csinálj szülinapi tortát, mert katasztrófa lesz a vége

Egy Rigó Jancsi-torta története, ami majdnem tönkretett egy születésnapot, de végül egy életre szóló lecke lett az eredménye.
Mindig mondom, hogy ne a fontos alkalmakkor kísérletezzünk új receptekkel. Ne a karácsonyi vacsoránál derüljön ki, hogy a fenyőágas pisztráng ehetetlen, és ne a szülinapi buli előtt két órával váljon világossá, hogy a torta képtelen egyben maradni. Most ez utóbbinak a története és tanulsága következik.
 
 
Meglepőn sok megkeresés fut be hozzám tortarendelés tárgyával, annak ellenére, hogy én nem ezzel foglalkozom. Látják persze a sütiket az Instagramon, és kapom is a kérdéseket, hogy vállalok-e tortasütést. Nagyon ritkán szoktam igent mondani, azt is csak barátoknak vagy ismerősöknek. 
 
Így volt ez egy 50. születésnap alkalmával, amikor azt kérték tőlem, hogy süssek egy Rigó Jancsi-tortát 30 főre. A sütemény igen egyszerű, hiszen két réteg csokis piskóta között van egy réteg csokis tejszínhab, a teteje pedig be van vonva szintén csokival. Igent is mondtam, hiszen úgy voltam vele, nem lesz egy túl bonyolult feladat, és biztos nem fogom elszúrni.
 
Nos, minden simán is haladt. Mivel harminc főre kellett a torta, ezért több réteg piskótát építettem egymásra, így szép magas lett a torta, ez okozta később a vesztét. A tetejét bevontam csokival, amit a szélén szépen csinosan le is csepegtettem, és akkor már éreztem, hogy hát, hogy is mondjam, nem kifejezetten stabil a szerkezet. De ekkor még nem volt baj, óvatosan betessékeltem a hűtőbe, majd este hívtam egy taxit, hogy a helyszínre szállítsam.
 
A tortát nagyon óvatosan beletettem egy dobozba, majd elkészültem és elindultam. Kiléptem a lakásból, letettem a lépcsőházba a dobozt, bezártam az ajtót, majd amikor felemeltem, éreztem, ahogy a torta nekiborul a doboznak. Egyből levert a víz, óvatosan visszatettem a földre, lekaptam a tetejét, és láttam, hogy basszus, tényleg szétcsúszott a torta…
 
 
Megpróbáltam gyorsan újra egyenesbe hozni, ami sikerült is, viszont muszáj volt a sérülés nyomait eltüntetni, ehhez azonban vissza kellett mennem a lakásba. Az ajtó már zárva, a kezem tiszta csokikrém volt, én meg a nagy pánikban nem tudtam, mibe töröljem, úgyhogy belekentem a sálamba. Visszajutottam a lakásba, villámgyorsan eltüntettem a sebeket a tortáról, viszont tudtam, hogy ezt így nem fogja kibírni. Nem volt mit tenni, kirántottam a fiókot, és előkaptam belőle egy adag bambusznyársat. Ezzel szúrtam körbe a torta peremét, plusz néhányat középre is, hogy stabilizáljam és egyben tartsam. Egész jól működött a terv, persze közben a taxi már tíz perce várt rám és pörgette az órát, úgyhogy gyorsan elindultam.
 
Egész úton az ujjaimmal támasztottam a bambusznyársakat, és minden kanyarban imádkoztam, hogy ne történjen meg a baj. Hála az égnek, ezután már nem is volt semmi gikszer. Szépen leszállítottam a helyszínre, ott kikaptam belőle a bambusznyársakat, a helyükre beszúrtam a gyertyákat, és szóltam, hogy azonnal tegyék hűtőbe, és legyenek vele marha óvatosak, mert totál instabil. Szerencsére kibírta a szülinapig, és nem esett szét, így a végén mindenki boldog volt. Én pedig megfogadtam, hogy soha többé nem csinálok emeletes tortát tejszínkrémmel!
 
Ezzel egyidejűleg meg is értettem, hogy miért van jó vastagon vajkrémmel töltve a legtöbb puccos torta: a hűtőben kidermed a vaj, és szuper stabilitást ad a desszertnek. A tejszín meg ugye nem képes annyira megkötni, így nem is tart egyben egy nagyobb tortát. Úgyhogy ez a Rigó Jancsi-torta mindig erre a leckére fog emlékeztetni!
 
Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!