Jó ideje pörög a zöldségspagettitrend, sajnálom, én csak most értem meg arra, hogy felüljek erre a vonatra, és kipróbáljam. Egyszerű oka van ennek: olyan sok rosszat hallottam róla, hogy elment a kedvem az egésztől.
Na nem a cukkinitésztával van a baj, hanem azokkal az eszközökkel, amelyekkel a cukkiniből tészta lesz. Merthogy a konyhafiókban nem találunk olyat, amivel kivitelezhető ez a művelet - be kell ruházni egy masinára. Szkepticizmusom miatt rögtön a legolcsóbb megoldást rendeltem be, kicsit bízva igazam megerősítésében, azaz abban,hogy nem fog működni.
A csomagot kibontva egy fröccsöntött műanyag henger fogadott, mondhatnám úgy is - hogy pont olyan gagyi, mint amilyennek elképzeltem. A működését megfejteni nem volt egyszerű, mégpedig azért nem, mert egy fokkal praktikusabbnak képzeltem annál, mint amilyennek végül bizonyult.
Láttam a helyet, ahova a zöldséget kell betenni a kis szerkezetben, meg a pengéket is, amik majd az állítólagos zöldségspirált megfaragják, de nem akartam elhinni, hogy ilyen bonyolult megtölteni. Mert ahhoz, hogy a zöldséget spagettivé transzformáljuk, először ki kell tekerni a hengert, majd belerakni a megfelelő méretű alapanyagot (máskülönben nem lehet összezárni), utána újra tekerni. És tekerni. Meg aztán tekerni.
Nem viccelek, vagy jó 5-10 percig csak forgatni kell a műanyagot, közben azt érzi az ember, hogy ez ebben a pillanatban fog eltörni, és mire oda jutunk, hogy elkészül a faragmány, meghal a felhasználói élmény, elveszik a móka...
Ellenben, ha csak a puszta eredményt nézzük, be kell valljam, hogy még egy ilyen 1.0-ás szerkezet is megcsinálja, amit meg kell. Csodás spagettit reszel, ez tény. De ember legyen a talpán, aki képes négy főre vacsoraalapanyagot kitekerni ezzel.
