A kamasz felelőssége egészen jól körülhatárolható, viszont kevés szülő él vele.Mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy bizonyos dolgokat megtanítunk neki, és utána tájékoztatjuk arról, hogy innentől ez bizony az ő felelőssége, hogy eldöntse: elvégzi, megcsinálja, nem csinálja, elhalasztja, stb. Ha viszont nem teszi, akkor azért felelnie kell.
Meddig terjed a mi felelősségünk, és hol kezdődik az övék?
Példák - ezeket egytől egyig végig kell csinálnod vele, tehát nem csak szóban, hanem tettekben is! Sokszor kis dolgok teszik önfeledtté a napjainkat.
- Ha megtanítottuk a WC-kefe használatára, akkor az ő felelőssége, ha nem használja. Ezért számon kérhetjük. Megtanítani = ott állni vele, és egész konkrétan végig vinni vele a folyamatot.
- Megtanítani a szemeteszsákot kivenni a tartójából,és levinni a nagy kukába.Próbáltátok már végignézni, amikor félúton beakad, és nem érti, hogy miért?
- Megtanítani arra, hogy a WC-papír gurigájapapír nélkül a szemetesbe való.
- Végigvinni azt a folyamatot, ahogy a szennyes ruha elkerül valahogy (sokszor érezted már azt, hogy itt megakad a gondolkodás?) a mosógépbe.
- Néhányszor elismételni a műveletet, ahogy a mosatlan tányér, pohár, evőeszköz tiszta lesz.
- Végigkísérni őt azon a rögös úton, ahogy a kölcsönkért telefontöltő, számítógépzsinór, hosszabbító visszakerül az eredeti tulajdonosához, akinek nem kell munkaidő kellősközepén hazakocsikáznia, mert hiányzik a táskájából a töltő,és lemerült a laptopja.
- Villanyszámlát lobogtatva megtanítani arra, hogy ha nincs a szobájában, akkor a villanyt kapcsolja le. Ötödik esetnél zsebpénz megcsapolása a számla javára.
Sok anyában óriási csalódás következik be, amikor kamaszodik a gyerek, és azt tapasztalja, hogy bunkó vele, felesel, nem érdekli, amit mond. Miközben úgy érzi, hogy éveken át szolgálta őt, mindent megtett, minden kérést teljesített. A hálátlan gyerek, ugyebár!
Ha évekig (mindig a korának megfelelően) nincs felelőssége gyakorlatilag semmiben, akkor miért kérjük számon gongütésre, amikor elkezd kamaszodni? Azért, mert már ő is szőrösödik, vagy éppen mutál? 12-18 éves korig minden korszaknak megvan a maga felelősségszintje.
12-14 éves kor között: a fentiek, és ehhez hozzájön a tanulás, ami igenis az ő felelőssége, hiszen senki nem tudja helyette megírni (ugye nem?!) a házi feladatot, elkészíteni a prezentációt a suliba és felkészülni a felvételire. Segítségkérés elsajátítása. (Nem értem, de megkérdezem, ahelyett, hogy azonnal feladnám.) Az önkéntesség becsempészése a mindennapokba. Segítek, de ezért nem kérek cserébe semmit.
15-18 éves kor között: a fentiek tökéletesre fejlesztése, tanulás teljesen önállóan. A segítségkérés szintén önállóan, problémafelvetés és azokra való megoldásvariációk kigondolása, a vitatkozás képessége. Nyári munkavállalás. Egyszerűbb ételek magabiztos elkészítése. A felvételire felkészülés, teljes felelősség a témában a sikerért és a kudarcért egyaránt.
És akkor még a legfontosabbat nem is írtuk: megtanítani őket (és magunkat is) arra, hogy beszéljenek az érzéseikről, mondják el, hogy mi zavarja őket, minek örülnek nap mint nap.
