Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

ÚjraKezdők: „Nem akartam én lenni az, akinek mindig összefacsarodik a szíve, ha valaki cukrászdát nyit”

Márk Szonja négy éve nyitott cukrászdát, amit tavaly bezárt, most a tortakészítés mellett workshopokat tart. Egy többszörös ÚjraKezdővel beszélgettünk.

A cukrászatról mindenkinek van egy romantikus elképzelése. A kreativitást szabadon engedve finom sütik és fánkok, édes krémek, gyönyörű francia macaronok születnek. Rengeteg embernek vágya, hogy egyszer cukrászdát vagy kávézót nyit, de azért nem olyan egyszerű belevágni. Márk Szonja, az Édesem tulajdonosa is hosszú utat járt be annak érdekében, hogy saját cukrászdát nyithasson, négy szakácskönyvet jelentethessen meg, majd az életét újratervezve tortaműhellyé alakítsa korábbi álmát, és másoknak adja át tudását.

„Bátorítanám azokat, akik most vágnának bele a cukrászatba, és el is ijeszteném. Ez egy kemény fizikai munka, elég nagy áldozatot igényel, a család részéről is. Csak úgy érdemes belevágni, ha támogató a család, és készen állunk rá, hogy itt álljunk akár napi 12 órát is. Nem szabad, hogy a romantikus gondolatok elsodorjanak.”

Szonja korábban újságíró volt, és bár nagyon szerette a munkáját, úgy érezte, hogy váltania kell: Mivel újságíróként reklámokkal foglalkoztam, azt gondoltam, hogy ha váltok, akkor a reklámszakmában fogom megtalálni önmagam. Aztán nem így lett.

Az írás azért megmaradt, hiszen 2009-ben elindította az Édesem blogot, amiben beszámolt az otthonsütés örömeiről, amit ő a gyereknevelés mellett oldott meg. Szonja szerint egyáltalán nem volt olyan egyszerű két gyerekkel kivitelezni a dolgot. Míg a lurkók aludtak, addig ő sütögetett. Emellett nagyon sok külföldi szakácskönyvet olvasott, workshopokra járt, egy klasszikus OKJ-s tanfolyamot is elvégzett. Szép lassan begyűjtött rengeteg tudást, amitől már volt annyi önbizalma, hogy ne csak a szomszédoknak, családtagoknak adjon a süteményeiből. Időközben egy saját cukrászda gondolata is körvonalazódni kezdett. 

Valahol reménykedett, de fenntartásokkal kezelte az érzéseit. Aztán annyira erős lett benne a vágy, hogy belevágott:

„Nem akartam én lenni az, akinek mindig összefacsarodik a szíve, ha valaki cukrászdát nyit”

Szonja 2015-ben megnyitotta az Édesem cukrászdát Budán. Persze, a vállalkozás elindításához szüksége volt férje támogatására, akinek a mai napig kikéri a véleményét, de mellette ott voltak a saját félelmei is: „Nem vagyok egy vagány ember, főleg az anyagi dolgokban. Az volt a vágyam, hogy ne kelljen otthonról pénzt belerakni a vállalkozásba, az első naptól legyen nyereséges a hely, és ez szerencsére teljesült.”

Egy ilyen pici cukrászdát nyitni nem olyan óriási beruházás. Vannak olyan jogszabályok, amiknek meg kell felelni, de Szonjától megtudtuk, hogy négy évvel ezelőtt a teljes arculatra, eszközökre és a budai helyiség felújításra körülbelül 5 millió forintot költött. Ez minimális költség volt akkoriban, ami ma már akár a duplája is lehet.

Cukrászdájával mindig a házias vonalat képviselte, magára is úgy tekint mint egy ügyes háziasszonyra, nem úgy, mint egy profi cukrászra. Szerinte ahhoz, hogy utóbbivá válhasson még rengeteget kell tanulnia.

„Annak ellenére, hogy nagyon sokat tanultam, nem biztos, hogy száz százalékosan készen álltam egy cukrászdára. Ugyanakkor, senkinek nem mondanám, hogy várjon, amíg tökéletes cukrász lesz. Az emberek nagyon hálásak a házi süteményért, nem az érdekli őket, hogy mennyire élére vágott, mennyire tökéletes, csak finomat szeretnének enni.” 

A cukrászda megnyitása után Szonjának újabb ötlete támadt: úgy gondolta, hogy összegyűlt már annyi receptje, hogy érdemes lenne azokat kiadnia. 2016-ban egymásra találtak a BOOOK Kiadóval, melynek köszönhetően tavaly év végén már a negyedik receptkönyve jelenhetett meg. A könyvírással, tanítással, tortakészítéssel és a cukrászda üzemeltetésével azonban már túl sok feladat nehezedett a vállára, ezért úgy döntött: bezárja a cukrászdát, és helyette rendelésre készít tortákat, és workshopokat tart azoknak, akik vágynak az ilyesfajta kikapcsolódásra:

„Azt hiszem, hogy engem ez a fajta cukrászlét, a minden napos készültség, mentálisan egy kicsit megviselt. Várni, hogy jön-e a vendég, hogy elég sütit készítettem-e.

Gyakran előfordult az is, hogy hamar elfogyott a sütemény, és az is, hogy ránk maradt. Mindkét dolog kellemetlenül érintett.” 

Bár a vendégek nem örültek, de megértették Szonja döntését, aki egyáltalán nem bánja, hogy meglépte, amit meg kellett lépnie. Az viszont még őt is meglepte, hogy a workshopoknak mekkora sikere van, az emberek mennyire szeretnének tőle tanulni. Egyelőre kelt tészták és sóskaramell-készítés témakörében tart „órákat”, de tervezi, hogy szélesíti az foglalkozások témaköreit. Mint mondja, hiányzik neki a cukrászda, ezért havonta egy szombaton újra nyitva tartanak, és ilyenkor sokan ellátogatnak hozzájuk.

Szonjának a munka mellett nem sok ideje van kikapcsolódni. A megrendelések miatt hétvégéken dolgozik a legtöbbet, és az is előfordul, hogy estig bent sütöget a műhelyében. A hétfők általában szabadok.

„Amikor elmegyek szabadságra, az elég hosszú idő szokott lenni, általában évente kétszer egy teljes hónap, pont amiatt, hogy kevésbé veszek részt a család életében. Sajnos, nem tudok annyit velük lenni, amennyit szeretnék. Persze ez így nagyon szomorúan hangozhat, de annyira nem vészes a helyzet. A gyerekek és a férjem látják, hogy ebben látom örömömet, és mindenben támogatnak.

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!