Nem vagyok nagy barátja az olyan ételeknek, amelyek eredetileg bő, forró olajban készülnek, de az egészségesség jegyében kevesebb olajjal, sütőben sütik őket. Nem vagyok nagy barátja, de azért én is gyakran készítek így például rántott ételeket, csak sokszor csalódom a végeredményben. Azért van ez, mert az ember önkéntelen összehasonlítja az olajban tocsogó változatot a kevésbé büdös és zsíros változattal.
Pedig ha teljesen más ételként kezelnénk, úgy tiszta lappal indulhatna, és nem húznánk a szánkat, hogy „azért mégis az olajban sült az igazi”. Jártam már így fánkkal is, ezért arra az álláspontra helyezkedtem, hogy jó, legyen büdös a fánksütéstől, használjunk el hozzá majd egy liter olajat, együnk meg vele millió kalóriát, úgysem csináljuk ezt minden héten, sőt, évente, ha kétszer.
De most ismét megakadt a szemem egy sütőben készült fánkrecepten Németh Zsuzsánna 1858-as „Legújabb és megpróbált Magyar Szakácskönyvében”:
„695. Straszburgi fánk
Fél font kemény írós vajat, nyolc tojásnak szikét, egy kávéscsésze felsőjével élesztőt, ugyanannyi tejsűrűt, négy lat citromcukrot, egy fatálba verőkanállal jól megkavartatnak, s azután annyi lisztet adnak hozzá, hogy kalácstészta legyen belőle, most ismét jól felverik s félreteszik.
Ha a tészta szépen megkelt, meglisztezett deszkára teszik, apró cipócskákat csinálnak belőle, ezeket vajjal kent papirosra rakják, hóval megkenik, vastagra vagdalt mandulával, cukorral, vaníliával sűrűen meghintik, lassan megsütik. Ugyanezen tésztából jól kétszersültet lehet csinálni.”
Mégis mit tehettem volna? Kipróbáltam. Bár a kávéscsésze felsőjével mért élesztőnél kicsit elakadtam, de talán nem lehetett az a felső olyan nagy, és az élesztő olyan sok. És, hogy kenjük meg hóval a fánkokat? Úgy döntöttem, hogy az csak a tojáshab lehet. De ezek lényegtelen részletek, mert a straszburgi fánk nagyon finom lett. Puha, habkönnyű, ropogós mandulás cukorral, finoman vajas ízű. Persze, mondhatnám, hogy azért nem olyan, mintha olajban sütöttem volna… de, miért lenne olyan? Hisz nem is olajban sütöttem. Úgyhogy még jobb annál.
