Afterwork
Hazánkban fájdalmasan nem elterjedt társadalmi intézmény a munkaidő vége utáni egy-két-három órás kollegiális, haveri, ismerkedési vagy éppen további bizniszelési poharazgatás, lazulás: az afterwork, vagy olaszul az aperitivo. Pedig alkoholfogyasztás ennyire ritkán hasznos. Az emberek ismerkednek, és bár isznak, a legtöbbször csipegetnek is, és estére otthon vannak a szerető családi körben, másnapra pedig újratermelik magukat. Egy csomó bár, pub/kocsma és bisztró pedig megél ebből. Természetesen egy afterwork során is elszaladhat némelyekkel a ló, de ez szerintünk világviszonylatban is ritka, hiszen itt a lényeg éppen a lágyan feloldódó átmenet a monoton robotmunka letétele és az intim családi környezetbe csöppenés között.
Játsszunk hát el a gondolattal, hogy ezen csodálatos áprilisi délutánok valamelyikén, vagy akár mindegyikén már 6-kor elejtjük a tollat, kikapcsoljuk a gépet, felállunk a szalagtól, csáót intünk a melóhelynek, pestiesen szólva ”letesszük a leisztot”, és a nekünk kedves ismerőseinkkel beülünk egy közeli helyre, ahol rendes mixer készít rendes italokat - kifújjuk a rossz csít, beszívjuk a jót, megoldjuk a felső gombot, és indításnak azt a bizonyos Rum Runnert rendeljük: induljon a meccs!
Rum Runner: Mindent bele!
1972-ben vagyunk, a ködvágó nadrágok, foncsorozott napszemüvegek és köldökig kigombolt selyemingek Floridájában. Hősünk joggal versenyezhetne a Long Island Iced Tea-vel a Koktélok Fradi Kolbásza-díjért. Nem is csoda: a legenda szerint a Florida Keys-i Holiday Isle Resort Tiki Bar, (a korábbi Hapi Hula Hut) vezetője, bizonyos-becenevén „Tiki John”, engedélyt kapott a tulajdonostól, hogy az eladatlan raktárkészletet összepancsolva próbálja meg kiárulni.És láss csodát: Fortuna éppen a barna rumot, a banánlikőrt, a feketeribizlin ágyasozott brandy-t és a gránátalma-szirupot sorsolta a keze alá - a későbbi Rum Runner alapanyagait. A nagy dolgok így születnek. Haladjuk hát, és kóstoljuk meg, mielőtt Al Pacino aka Sebhelyes arcú elissza előlünk az adagunkat!
Összetevők (érzés szerint, egymáshoz és a társasághoz viszonyítva):
- 2-3 cl barna rum
- 1-2 cl fekete ribizlin ágyasozott brandy (köszönjük Boribon!)
- 2 cl gránátalma-szirup
- 1 cl banánlikőr
- ha akarjuk: narancslé (néhány recept említi)
- jégkocka vagy eleve tört jég
Ha van még valami, ami illik hozzá, akkor az is mehet bele (persze csak lazán.) A hozzávalók természetesen kedvünk szerint helyettesíthetők is.
Elkészítés: a fenti összetevőket egy turmixban kíméletesen összekeverjük, majd a kásás elegyet óvatosan egy rendes fogású, minimum 1,5 dl befogadóképességű pohárba töltjük. Lehet díszíteni akármivel, azzal is, ami benne van, de akár azt is lehet, hogy a tetejét óvatosan meglocsoljuk Cointreau-val, felgyújtjuk, és úgy szervírozzuk. Ez esetben azért tiszteljük meg magunkat illetve vendégeinket azzal, hogy beszerzünk szárított keserűnarancs-héjat is, és kicsit megégetve elhúzzuk azt az italunk felett.
Vagy: csinálhatjuk úgy is, ahogyan a képen látjuk - bekeverünk 1/3:2/3 arányban fehér rumot, és egy pár csepp angosturát is alkalmazunk. De ezt már csak a legnagyobb mixerek engedik meg maguknak)))
Tudtad?
Andalúziában április és május a narancsfák virágzásának ideje. Ilyenkor az egész vidék és az összes város olyasféle mámorító illatfelhőbe merül, mint amilyen a mi orgonánk és hársfánk bódulata, csak jóval délebbre.
Egészségükre! Próbáljanak meg nem rászokni!
Italszeretettel, élvezzék a Tavaszt:
Al
A fotók a budapesti The Barban készültek, köszönjük Tüke Péter mixer segítségét!
