Az, hogy a kínai büfék kínálata finoman szólva sem autentikus, egyáltalán nem magyar jelenség - a világ nagy részén így van ez. Még akkor is, ha az adott városban jelentős kínai kisebbség él. San Francisco kínai negyede a világ legrégibb, és Kínán kívül legnagyobb kínai közössége, mégis híresen rosszak az ottani éttermek. A top látnivalók között szereplő negyed konyhái ugyanis turisták számára készítik az ételeket, és megpróbálják eltalálni az amerikai-európai ízlést, így főleg olyan fogásokat kínálnak, amelyek inkább amerikaiak, mint eredeti kínaiak. Ezek az ételek a XIX. század közepén kezdtek kialakulni - a kaliforniai vasútépítés rengeteg ázsiai bevándorlót vonzott Amerikába, akik hozták magukkal a saját ízlésüket és technikáikat.
Aztán, ahogy az lenni szokott, ezek keveredtek a többi bevándorló hagyományos receptjeivel, és kialakult egy olyan konyha, amit a többség megkedvelt, a hagyományos receptektől azonban már bőven különbözött. A helyi alapanyagokkal, egyszerűbb technikával készült ételeket aztán a később kivándorló kínaiak vitték magukkal Európába is, így aztán nem csoda, hogy a gyorséttermek kínálata New Yorktól Bukarestig ugyanaz. A gasztroforradalom indulása óta persze egyre több olyan hely nyílik szerte a világban, amely klasszikus ételeket kínál, nálunk is nő az olyan éttermek száma, ahol jó kínai ételt lehet kapni. Ezek persze nem kínai néven futnak - egy magára valamit is adó szakács ugyanis nem kínai, hanem szecsuáni, kantoni, hunani, vagy épp anhuji konyhát visz - és ez még mindig csak a fele azoknak a kínai tartományoknak, amelyeket konyha alapján megkülönböztetünk. Lényeg a lényeg, nagy az esélye annak, hogy a legkevésbé autentikus kisbüfében, ahol durumspagettiből készítik a chow meint, és Erős Pistát kínálnak az ételek felturbózásához, szóval, még ott is megtaláljuk a Gong Bao csirkét, bár lehet, hogy Kung pao vagy Kung po néven. Hogy milyen minőségben, az már más kérdés, jó hír viszont, hogy otthon is könnyen elkészíthetjük az eredetit. Illetve a majdnem eredetit.
A gong bao csirke ugyanis Szecsuán tartományából származik, egyszerűségének az egyik oka pedig, hogy rendkívül kevés hozzávaló kell hozzá - ebbe azonban sajnos beletartozik a szecsuáni paprika is. Az apró, békalencse formájú fűszert nagyon nehéz beszerezni, pár évvel ezelőttig pedig az exportja is tilos volt. Ennek ellenére a hagyományos készítési módhoz képest alig van változás a Kínán kívüli előállítási módban. Ez valószínűleg azért lehet, mert a szecsuáni elkészítési mód alapjáraton is megfelel az európai ízlésnek - így aztán nem kellett nagyon átvariálni. A kínai tartományok közül azok, amelyek gyakran készítenek szárnyashúst, sokkal inkább kedvelik a csontos, bőrös szaftos kis húsokat, mint a szárazabb és drágább csirkemellet.
A benne lévő mogyoró pedig már önmagában is meglepő - Kínában ugyanis nem kifejezetten jellemző. Az étel történetéhez több legenda is kötődik, abban azonban mind megegyezik, hogy a név a palotaőri tisztségről lett gong baonak keresztelve. A kínai forradalom alatt átnevezték, mivel a korábbi tisztségre utaló név rendszerellenesnek minősült, de ez ne tartson vissza senkit attól, hogy az eredeti néven emlegesse és főzze. Mivel a marináláson felül 5 perc alatt összedobható, még csak nem is érdemes a gyorsbüfés verzióval próbálkozni!
