Szakemberek szerint az újszülöttek ízérzékelése már az anyaméhben fejlődésnek indul, majd a szoptatás során tovább formálódik. Az, hogy később (felnőttként) mit szeretünk vagy mit nem, elsősorban tapasztalati úton alakul ki, és nem genetikailag kódolt. Így lehetséges az, hogy egyik kultúrában szeretnek olyasvalamit, amit más népek ihatatlannak vagy ehetetlennek gondolnak.
Az anyaméhben fejlődő baba napi több csészényi magzatvizet ízlel meg és nyel le, és a folyadék bekerül a szagló hámrétegbe is. Ennek azért van jelentősége, mert a szaglás szoros összefüggésben van az ízérzékeléssel, gondoljunk csak arra a hétköznapi jelenségre, hogy náthásan nem érezzük az ízeket.
A magzatvízben megtalálhatók az anya étrendjének „nyomai", és erről a babának véleménye is van. Egy tanulmány szerzői szerint a 26-28. terhességi hétben az ízérző sejtek ingerlésére a baba arcán reflexes változások mutatják az ízek hatását, különösen a keserű íz vált ki elégedetlenséget. Egy másik vizsgálatban az derült ki, hogy a várandósság utolsó harmadában répalevet ivó édesanyák kisbabái később nagyobb valószínűséggel megették a répás zabkását.
Az ízlés alakulása a születés után az anyatej fogyasztásával folytatódik. Egyrészt az újszülöttek egyértelműen kifejezik az anyatej és az anya bőrének illata iránti vonzalmukat, másrészt az anya által fogyasztott jellegzetes ízek evés után egy-két órával megjelennek a tejben, így a baba további ízekkel, illatokkal ismerkedik.
Az ízérzékelésben is szerepet játszó szaglóhám szövevényes kapcsolatban van az aggyal, annak is - a többek között - az érzelmi reakciókért felelős amigdala nevű területével. Azt bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, hogy az ízekhez és illatokhoz érzések és emlékek társulnak (pl. a nagyi húslevese). Ezek az emlékek a gyermekeknél - is - befolyással vannak arra, hogy egy hasonló ízt hogyan fogadnak a későbbiekben.
Hogyan szerettessünk meg valamit a csemeténkkel?
Erre sajnos nincs tökéletes recept. A fentiek alapján előnyös, ha már a terhesség idején változatosan eszik az anya, később, a hozzátáplálás során pedig egy új, vagy várhatóan kevésbé népszerű ízt érdemes párosítani már ismert és kedvelt ízekkel. Sok szülő közösen készíti el az ételt a gyermekkel, mások trükkös vagy vidám tálalási formákkal kísérleteznek.
