A lejárati dátum – más néven szavatossági idő – kulcsfontosságú szerepet tölt be az élelmiszerek biztonságos fogyaszthatóságának meghatározásában. Ennek ellenére sokan hajlamosak félvállról venni a jelentőségét, és úgy tekintenek a lejárati dátumra, mintha csupán egy laza, tájékoztató jellegű ajánlás lenne. A tévedések között az egyik legveszélyesebb, világszerte elterjedt szokás az, hogy a romlandó ételek állapotát egyszerűen az illatuk/szaguk alapján próbáljuk megítélni.
Nem elég a szagpróba!
Ez az úgynevezett „szagpróba” különösen gyakori tejtermékek, halak, joghurtok és húsfélék esetében, mégis kevesen gondolnak bele, mekkora kockázatot vállalnak vele.
Ez a módszer nem megbízható, mivel számos veszélyes – akár halálos kimenetelű – baktérium semmilyen látható vagy szag alapján érzékelhető jelzést nem hagy maga után
- hangsúlyozzák évek óta az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó szakemberek.
A brit Élelmiszer-szabványügyi Ügynökség (FSA) egy friss tájékoztatójában is figyelmeztetett arra, hogy sem a szag, sem az étel kinézete nem szolgálhat biztosítékként arra, hogy a termék még fogyasztható. Még ha egy termék a lejárat után is frissnek tűnik, és az illata sem utal romlásra, akkor is tartalmazhat olyan kórokozókat, amelyek súlyos ételmérgezéshez vagy más betegségekhez vezethetnek.
Nemzetközi felmérések is megerősítik, hogy az emberek többsége világszerte a szag alapján dönt arról, hogy elfogyaszt-e még egy ételt. Emellett az is jellemző, hogy sokan rendszeresen megeszik a szavatossági időn túl lévő termékeket, amennyiben azok nem mutatnak nyilvánvaló romlási jeleket.
Még több az egészségről:
