Van az úgy, hogy az embernek semmi kedve főzni. Mert szép idő van kint, mert nem jön az ihlet, mert inkább olvasna, mert másnapos, vagy épp bánatos. Jobb esetben ilyenkor elmegyünk valahová enni, rosszabb esetben minden nemszeretemség ellenére neki kell állni. Általában ezekből az akciókból sülnek ki a legrosszabb fogások - hiába, a muszáj főzésnek nemszeretem végeredménye lesz.
Ezekre a napokra kell egy-egy titkos villámrecept - amihez esetleg még a boltba sem kell lemenni, ami nagyon hamar elkészül, és mindenki - de még a finnyásabb gyerekek is - szeretni fogják. A megoldás természetesen a tészta, azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot. De mivel mégiscsak vasárnap van, a leggyorsabb aglio e olio-nál kicsit ütősebbre van szükség.
Például maradék fokhagymás tésztából készült szaftos paradicsomos tésztára. Ezt persze csak olyan helyeken lehet elsütni, ahol a tésztának nagy keletje van - nem mindenki hűtőjében figyel egy nagy adag, kicsit a szűrőbe száradt spagetti. Aggodalomra semmi ok, friss tésztából is el lehet készíteni, csak akkor nem 8, hanem mondjuk 16 percre van szükségük. Az étel lényege két dologban rejlik - egyrészt a kicsit kiszáradt, vagy nagyon al dentére főzött tésztában, másrészt az utolsó két percben a paradicsomszószba kevert krémesítő anyagban. Én most éppen kecskesajtot használtam, de biztos vagyok benne, hogy egy deci zsíros tejszín vagy pár kanál házi tejföl is megteszi.
Mikor a kicsit kiszáradt spagettiszálak megszívják magukat a paradicsomszósszal, a bevonatot képző lé pedig megvastagszik a krémesítő anyagtól, akkor olyan elképesztően finom, a maga nemében borzasztóan egyszerű, majdnem, hogy butácska ételt kapunk, amit nagyon gyakran fogunk elővenni. Turbózni természetesen bármivel lehet, én most csak chilit tettem bele, de el tudok képzelni egy adag roppanósra sült szalonnakockát, újhagymát, vagy akár snidlinget is. Egy a lényeg - ha meggyőztelek titeket, akkor dobjátok gyorsan össze, és élvezzétek, hogy ezen a vasárnapon nem kellett órákig sütni-főzni.
