Jó egy hónapja hallat magáról a gasztro-Ubernek keresztelt applikáció, a Yummber. A koncepció pofonegyszerű - letöltöd az applikációt, rámész a térképre, az pedig megmutatja neked, hogy a közeledben melyik konyhában szorgoskodik olyan szakács, aki szívesen megosztja veled a főztjét. Ha tetszik a menü, és az árat is elfogadhatónak találod, bejelentkezel. A szakács erről értesítést kap, és amint visszajelez, te már meg is kapod a pontos címet, és mehetsz reggelizni, ebédelni, vagy éppen vacsorázni. Az ötlet zseniális - legalább annyival izgalmasabb egy ismeretlen ember konyhájában a saját főztjét kanalazni, mint étterembe menni, mint a szálloda helyett valakinek a lakását kivenni a nyaralásra.
Mivel általában kedvelem a megosztós, közösségösszehozós, ismerkedős ötleteket, úgy döntöttem, nekem is ki kell próbálnom a Yummbert. A regisztráció kábé öt percet vett el az életemből, és már a kezemben is volt jó pár lehetőség, hogy hol fogyasszam el a késői ebédemet.
Kedvem lett volna kipróbálni egy teljesen egyszerű otthoni ebédet, de aztán találtam egy helyet, ahol a menü a következő volt: petrezselyemzöld-leves, oldalas miso-s padlizsánnal és gombákkal, fehércsoki mousse görögdinnyével. Gondoltam, valaki túl sok Gordon Ramseyt nézett, a kíváncsiságomat azonban maximálisan felpiszkálta. Bejelentkeztem, és pár perc múlva meg is kaptam a visszajelzést, hogy várnak ebédre.
A Népszínház utca színes kavalkádjából egy ízig-vérig retró, szeretnivaló kis lakásba jutottam, ahol a szemtelenül fiatal szakácsom már várt. Rajtam kívül még egy vendég várta, hogy megkóstolhassa az ígéretes menüsort - amíg a szakácsunk tálalt, addig kaptunk kegy pohár grátisz bort, nem is akármilyet, Lenkey Géza Az élet szép névre keresztelt üdítő hárslevelűjét.
Ebéd közben beszélgettünk házigazdánkkal, kiderült, hogy nem akárhová kerültünk - Ádám a Bocuse d'Or-on Molnár Gábor commis-ja volt, sőt dolgozott a Mákban és az Olimipában is - így már értettem a nem tipikusan szerda estére tervezett menüsort is. Petrezselyemzöld-levest még soha nem kóstoltam - a lágy, krémes, igazi nyári időhöz illő leves harsanóan friss volt - , köszönhetően főleg annak, hogy a petrezselymet nem főzték, csak forrázták, majd pürésítették, és főzőlével állították be a kívánt állagot.
A benne lévő sült sonkán és briesajton kívül még egy leheletnyi szarvasgomba tette nagyon szerethetővé. Az oldalasnak amúgy nem én vagyok a legnagyobb élő rajongója, de Ádám kreálmánya nagyon bejött - a konfitált oldalas tökéletesen szaftos, kívül roppanós volt, a padlizsán és a gomba pedig ázsiai az fűszerektől lett izgalmas. A desszertből is tudtam volna duplázni, ha nem lettem volna már így is tele: a fehércsoki mousse a tejszíntől annyira krémes és könnyű lett, hogy azon csodálkoztam, hogy bírja el a feltétnek rápakolt apró dinnyekockákat.
Hogy megérte-e kipróbálni az applikációt? Persze hogy igen! Végül is, nem olyan gyakori, hogy az embert egy Bocuse d'Ore helyezett látja vendégül a saját otthonában. Ádám "etetéseire" biztosan vadászni fogok, de abban is biztos vagyok, hogy jó néhány szakács főztjét fogom még kipróbálni a Yummberről.
Ha te is kedvet kaptál, hogy kipróbáld a Yummbert, itt megteheted!
