Miért éppen az igencsak fejlett kulináriával rendelkező japánok kívánnak rá a gyorsételekre az ünnepek közeledtével? Egészen extrémen hangzik a szokás, hogy a japán háztartásokban még december 24. előtt leadják a KFC-hez a rendeléseket, hogy semmiképp ne kelljen sorban állni az éves csirkeadagért. De hogy alakulhatott így ez a tradíció, miért eszik a KFC-s csirkéket már évtizedek óta? Ráadásul egy olyan országban, ahol a lakosság mindössze 1%-a keresztény?
Minden egy reklámmal kezdődött
Egészen odáig merészkedünk, hogy a KFC csirkekosarat Japánban egyszerűen csak karácsonyi csirkének hívják. Az egész furcsaságot egy 1974-es reklámkampány kontójára írhatjuk. Az ‘50-es évektől kezdve Japán gazdasága felívelőben volt, amire addig nem volt keret, az hirtelenjében elérhetőbbé vált. Így volt ez sok-sok nyugati „ópiummal” is, a japánok ki voltak éhezve mindenre, ami más, ami nyugati, ami a kapitalizmus terméke.
Megnőtt a vásárlóerő, megérkeztek a nagy márkák, természetesen az étterempiacra is. Palacsinták, fánkok, burgerek és persze kisvártatva a csirkék is.
Az első KFC 1970 novemberében nyitotta meg kapuit Nagoja városában, Takeshi Okawara üzletember jóvoltából, akinek a bolt bevezetésére óriási ötlet pattant ki a fejéből. Amerikai kollegái panaszára lett figyelmes, hogy hiába érzik jól magukat Japánban, a karácsonyi pulyka nagyon fog hiányozni, hiszen sehol sem lehet kapni.
Az üzletember úgy gondolta, a sült pulykához legközelebb a rántott csirke áll és már ki is fundálta a megoldást. Kentucky in Christmas! – szólt a felhívás és a nyugati szokásokra, termékekre és ételekre igencsak fogékony és kíváncsi japánok azonnal hallgattak a vezényszóra, elkezdték vásárolni a csirkekosarakat.
Kampányból szokás
Colonel Sanders, a KFC márkáját kitaláló amerikai üzletember, filantróp és szimbólum (ő az az úr, aki mai napig szerepel a KFC logójában) figurája is kedvelt lett Japánban: a ‘70-es évek közepétől mindig Télapó jelmezbe öltöztették a szimpatikus öregurat. Hogy még jobban összekeverjük a kultúrákat, kiderült, hogy a KFC karácsonyi kampányok ekkoriban általában a My Old Kentucky Home című slágerre voltak felhúzva. Ez a dal persze egyáltalán nem karácsonyi ihletésű, hanem a Smithsonian Magazine szerint a családjuktól elszakított és rabszolgasorsba vetett emberek siráma, hogy hadd térhessenek vissza szerény otthonaikba a családjukhoz. Viszont így, egyben úgy gondolták, ezzel a zenével és az aranyló csirkékkel teli kosarakkal egy elegáns, amerikai szokás illúzióját kelthetik, ami aztán vásárlást ösztönöz majd. Nem tévedtek.
Egyébként, hogy ne távolodjunk el annyira a japán konyhától, hozzá kell tenni, hogy a panírozott és kirántott csirkefalatok nem állnak távol tőlük: karaage néven futnak és imádják minden formáját.
Tehát így kerül a KFC csirkés kosara a japán ünnepi asztalokra már évtizedek óta. Azóta hiába nyitott a világ, hiába van internet rengeteg recepttel és a városok is tele vannak jobbnál jobb éttermekkel… megragadt ez a szokás. Sok család év közben nem is eszik KFC-t vagy gyorsételt és bőven megengedheti magának a nívós éttermek látogatását, a táplálóbb finomságok fogyasztását, de a tradíció az tradíció. Elvégre, minden fanyalgás ellenére mi is néha a C kategóriás zselés szaloncukrot választjuk. Puszta nosztalgiából!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép: Yuichi Yamazaki/Stringer/Getty Images
Még több karácsonyi érdekesség:
