Valamikor a 80-as években barátaim kikerültek Indiába, Delhibe egy elegáns szállodába magyar heteket tartani.Amikor hazajöttek, csuda dolgokat meséltek a városról, az országról és az ott élő emberekről. India amúgy is a csodák országa, számunkra sok nem érthető dologgal. Ismerjük Mauglit a Dzsungel Könyvéből, hallottunk a kasztrendszerről. Tudjuk, hogy a maharadzsák nagyon gazdagok és szent állatuk a tehén. Azt is tudtuk, hogy rengeteg zöldséget esznek és ismerjük Mahatma Ghandi nevét. Tudjuk, hogy különleges hangszereken különleges dallamokat játszanak és hisznek az élet körforgásában, a lélek halhatatlanságában.Ráadásul hatalmas területű ország, sok-sok benne élő emberrel és hagyománnyal. Azt is nehéz volt megérteni, amikor a fiúk mesélték, hogy amikor főztek a konyhai szellőző csöveken hatalmas macskák járkáltak.
Később tudták csak meg, hogy ez csak egy környezetbarát rágcsáló megelőző módszer. Aztán amikor sétáltak a vörös torony felé, akkor rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű fogprotézist venni. Ugyanis a parkban, az egyik pad mellé leterített takarón különböző méretű és fogszínű protéziseket próbálgatott a fogatlan páciens, abban reménykedve, hogy egy szép új fogsorral távozik.
Azért ebben a parkban mások is dolgoznak, mert a „fogtechnikus” padjának a másik oldalán egy borbély működött. A forgalmat elég sűrűn megakasztja egy vagy több szent tehén. Ezek a tehenek sokszor hangosan bőgtek, hogy fejje már meg őket valaki. Ez azért elég fura egy olyan országban ahol a legtöbbféle formában használják a tejet és annak feldolgozott formáit, az ételekben.Minden furcsaság ellenére enni azt azért tudnak. Fantasztikusan finom, változatos, és gazdag a konyhájuk.
Kollégáim azt is mesélték, hogy rengeteg húsmentes ételt ettek. Ez igaz lehet, már csak azért is, mert a személyzeti ételben soha nem volt hús.Azt is mesélték, hogy ennek ellenére soha nem volt semmilyen hiányuk, soha nem vágyakoztak a hús után. Az is igaz, hogy az indiai zöldséges ételek mindig teljes értékűek, azaz van bennük megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje is. Ezt szemléltetve tanítottak meg erre a nagyon finom zöldségételre, a lencsecurry-re. Azt azért hozzátették, hogy egy kis marha azért nem rossz hozzá.
„Egyenek mindig jót, és élvezzék az ízeket!”
Buday Péter
