Elgondolkodtam rajta, mióta is érdekel igazán a főzés. Rossz étvágyú beteges gyermek voltam hat éves koromig. Alma és kenyér, ezeket szívesen megettem, a főtt étel nem igazán érdekelt. Óvoda, napközi, menza. Otthon édesanyám csak hétvégén főzött, mosás - takarítás mellett. Nem igazán volt arra ideje, hogy bevonjon, és engem sem érdekelt.

Olvastad már?

A menza népszerű fogásai régen és ma

Nagyanyámnál néha segítettem krumplit pucolni, meggyet magozni, néha mellette voltam, amikor főzött, de nem mondhatom, hogy részt vettem volna tevőlegesen. Középiskolás koromban édesanyám akkor ébresztett, amikor kész volt az ebéd, sokszor addig aludtam.Másfajta tevékenység érdekelt, faragtam, kézműveskedtem, rengeteget olvastam.Először tökfőzeléket főztem magamnak, ha jól emlékszem, akkor, amikor az érettségire készültem, és egyedül voltam otthon. Nem szégyellem, szakácskönyvből tanultam meg főzni. Egészségügyi szakközépiskolában végeztem csecsemő és gyermekgondozó szakon, ahol egyébként tanultunk élelmezéstant is.

Amikor férjhez mentem, otthon laktunk addig, amíg a két gyermekem megszületett – természetesen ekkor már én főztem. "Igazi" háziasszony akkor lettem, amikor különköltöztünk a szüleimtől. Zajlott az élet, és ismét a szüleimmel együtt laktunk, én és a gyermekeim, ahol újra az édesanyám főzött és sütött egészen addig, amíg el nem vesztettem a szüleimet. Aztán elkezdett érdekelni a dolog, jobban ki tudtam próbálni új dolgokat. Recepteket gyűjtöttem, olvastam. Ahányan vagyunk, annyi félét szeretünk, ezért sokszor több félét főzök, hogy mindenkinek legyen kedvérevaló.

Később tejallergiás lettem, így belevetettem magam a diétás ételek megismerésébe és megvalósításába. Most is benne vagyok nyakig, mert kicsit labilis a cukorszintem, diétáznom kell. Szeretek kísérletezni, nézem a főzőműsorokat, és finom ételeket, sütiket készítek az unokáimnak és a családomnak.