Kovács Györgyi vagyok, egy Pest megyei kisvárosban élek családommal. Közel 30 éve annak, hogy napi rendszerességgel ténykedem a konyhában. Nagyon-nagyon szeretem a konyhámat, talán azért is, mert a férjem készítette nekem. Nagyon sok használati tárgy van benne, ami vagy az én nagymamámé vagy párom nagyijáé volt. Szeretettel őrzöm ezeket az emlékeket.
A konyhában való ténykedés szeretetét anyai nagymamámtól örököltem, és szerencsére a kézzel írott szakácskönyvét is, amire úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Neki négy gyermeke volt, akik mindig jó étvágyúak voltak. Épp ezért nagyi mindig sokat és sokfélét sütött-főzött. Karácsonykor általában 10-15-féle süteményt készített. Ezeket a sütiket én is minden évben megsütöm.
Ezeket olvastad már?
A konyhában való ténykedésről a legelső emlékeim között van, amikor a marcipángombákhoz (emberkékhez) meg kellett a mandulákat szabadítani a barna héjuktól. Az ugye úgy történik, hogy forró vízben való áztatás után egyszerűen kipattogtatjuk a magokat. Persze ha nem vigyázunk, ugrál össze-vissza. Na nekem kisgyermekként ez roppantul tetszett, és nagyokat tudtam kacagni azon, hogy a mandulák szanaszét repkednek, és a konyhában mindenhol mandula volt. A lányom is szívesen besegít a "lövöldözésbe" a mai napig, pedig már ő sem kisgyerek.
Ezeket olvastad már?
Emlékszem, hogy kislányként nekem is volt gyúródeszkám, és sokszor segíthettem a nagyinak, aki mindig nagy-nagy türelemmel volt felém.Nagyon szeretek a konyhámban szorgoskodni, szeretteimet kényeztetni a finomabbnál finomabb ételekkel, legyen az egyszerű vagy bonyolultan elkészített étel vagy édesség. Kész vagyok akár késő este nekikezdeni egy ételnek vagy süteménynek. Soha nem érzek fáradtságot, ha sütésről-főzésről van szó.Nagyon jóleső érzés, amikor szeretteimtől begyűjtöm az elismerő szavakat.
