A hét szakácsa: Kingus

Gyerekkoromban húgomnak és nekem volt egy közös játékunk, amit úgy hívtunk, hogy „kutyulás”. Rém egyszerű volt játszani. Kellett egy tündéri nagymama, aki ellát konyhai hozzávalókkal: liszt, kakaópor, cukor, satöbbi, és temérdek fantázia, hogy ezekből tetszőleges ételeket vagy süteményeket kreáljunk, amelyek természetesen ehetetlenek voltak, és általában nem is néztek ki túl jól.

Nagyon élveztük, de mindezek ellenére nem rémlik, hogy később – már tinédzserként – sokat forgolódtam volna a konyhában. Valahogy kiesett az érdeklődési körömből.

Az egyetem évei alatt azonban elkezdtem sütögetni, és mire észbe kaptam, igazi szerelem lett a dologból. Magam sem tudom, hogyan történt, de a régész diploma megszerzése után pár hónappal már egy cukrászképesítés is a kezemben volt, és azon kaptam magam, hogy cukrász versenyekre járok, süteményes blogot írok, különleges tortákat készítek, és új recepteket találok ki. Az élet nagyot fordult akkor velem.

Igyekszem mindig nagyon kreatív és egyéni lenni, folyamatosan fejlődni, saját receptjeimen dolgozni. A mákos piskótám citromkrémmel és bodzalekvárral ezüstérmet szerzett, ami a szakmától is visszajelzés volt, hogy jó úton járok. Van, hogy estéken át gondolkozom egy-egy tortán, aminek aztán elkészítése is több órát vesz igénybe. Erre a legjobb példák az unokaöccseimnek készített szülinapi finomságok, amik mindig személyre szabottak, az ő kéréseik alapján. A kedvencem a bálázó, fűkaszáló és tárcsázó John Deere traktorokkal teli torta volt, amire extra kérésnek még egy Verda is került, de nagyon szerettem a szomszéd falu templomának kicsinyített, élethű mézeskalácsverzióját is, amit két évvel ezelőtt, karácsonykor csináltam.

Természetesen főzni is szoktam. Nem élvezem annyira, mint a sütést, de egész tűrhető a kapcsolatunk. Anyukám nagyon finom ételeket készít. A hagyományos ízek szeretetét és receptjeit tőle örököltem. Ezek alapján bármit meg tudok főzni – a levestől a főzelékig – , de ha lehet, akkor itt is szívesen kísérletezek. Csirkemellből bármit, bárhogyan, bármikor. A mártásos tésztákat sok sajttal, és sütve. A páromnak ez az egyik favoritja. A kedvenceket pedig mindig, mindenkinek a legnagyobb örömmel készítem!