Kis feleségem szerint ha én beszabadulok a konyhába, akkor az pár perc múltán úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta. Nem csoda, hiszen próbálom a lehető leggyorsabban, és a legújabb konyhai technikákkal elkészíteni a megálmodott ételt. Sajnos ez néha kapkodásba csap át, és mindenki tudja, hogy a kapkodásnak sosincs jó vége!
Így jártam az anyukámtól kapott birsalmával is, amiből különleges fűszerezésű kompótot szerettem volna főzni. A gyümölcs már szinte tökéletesre főtt, a konyhát és az étkezőt is átjárta a kellemes birsalmaillat, de az ízével nem voltam megelégedve.
Ezeket olvastad már?
- Még egy darabka fahéj, egy csillagánizs fele, egy pici narancshéj.- Igen! - gondoltam magamban, erre az ízvilágra vágytam, de egy kis cukrot még elviselne.És hogy el ne feledjem, az egyik csatos üvegből, ami a konyhapulton sorakozott, löttyintettem is egy jó evőkanálnyit az edénybe. Lezártam a csatos üveget, majd jött az utolsó kóstolás...
Ezeket olvastad már?
De bár ne tettem volna! Az arcom eltorzult, és rögtön rohantam a csaphoz, hogy kimossam a számat. Igen, jól sejtitek, a cukor helyett a sóból szórtam egy jó adagot a kompótba. Az aznapi desszertnek lőttek, a WC-csészében landolt az egész!
Ezeket olvastad már?
De hogy komolyabb dologról is szó essék, egy ideje rákaptam egy különleges konyhatechnológia módszerre, aminek a neve sous vide. Saját blogot is indítottam, ahol megosztom a tapasztalataimat a vákuumtasakban főzött ételekkel kapcsolatban, illetve fényképekkel, videókkal segítem azokat, akik érdeklődnek iránta.
