Megtisztelő, hogy a hét szakácsa lehetek. Főleg, hogy ilyen gyorsan, hisz még csak 1-2 éve bontogatom a szárnyaimat a konyhában - a gyermekkori ehetetlen kotyvasztásokat leszámítva, amit a rendkívül türelmes nagymamám konyhájában műveltem.

A saját receptjeimet a Nosalty oldalán összegzem, a modern világ gyermekeként, ez az én gyűrött, agyonlapozgatott, kopottas, jegyzetekkel teli receptkönyvem.

Az általam készített ételekre több dolog is nagy hatást gyakorol. Egyrészt Székelyföldön születtem, így az erdélyi ízvilág néha fellelhető az általam telepakolt étkezőasztalnál. Juteszembe! Igyekszem a régi családi recepteket is feltölteni, megosztani veletek a jövőben. Másrészt a rohanó budapesti élet néha rákényszerít a gyorsan elkészíthető ételek felkutatására, kitalálására. Bár, a szüleimmel élek, az én reszortom a konyha (vásárlás, főzés, valamint, sajnos a mosogatás is) és a kötetlen munkám néha keresztbe húzza az aktuális menütervet.

Mindeközben igyekszem a saját táplálkozásomat megreformálni, összeegyeztetni a mindennapos edzéseimmel és az édességek utáni csillapíthatatlannak tűnő vágyammal. Célom minél kevesebb, de legalábbis minőségi, szénhidrátot fogyasztani és a megfelelő mennyiségű fehérjét bevinni a szervezetembe nap mint nap. A legnagyobb akadály ebben az, hogy a Nosalty oldalán minden nap rám köszön – sőt, hangosan kiabál – a napi süti, néhány X+1 ínycsiklandó édesség, torta, gusztusosabbnál gusztusosabb finomságokról szóló cikk, képekkel illusztrálva… Szerintem sokan értik, hogy most mire gondolok.

Na, olyankor, amikor menthetetlenül elcsábulok és megsütöm, majd természetesen meg is kóstolom azt, ami a leghangosabban kiabált, olyankor az egyetlen, ami kárpótol a lelkiismeret-furdalásért az az elismerő dicséret, hümmögés és nyammogás, amit a szüleimtől, páromtól, szomszédoktól és barátoktól hallok.Örülök, hogy én is tagja lehetek ennek a közösségnek és bízom benne, hogy néhányatoknak hasznos ötletekkel szolgálhatok, hozzájárulhatok az elismerő dicséretekhez a ti otthonaitokban is.