Nagyon meglepődtem a felkérésen, hiszen nem tartom magam profi szakácsnak. Két éve főzök. Az egész úgy indult, hogy a vőlegényemmel Pestre költöztünkalbérletbe. Ugye mindenki tudja, hogyan működik ez...bizonyítani kell, hogy mennyire finomakat tudunk főzni mi nők, és azért mindenkinek ott motoszkál a fejében a nagymamák sokszor hangoztatott mondata: „a gyomrán keresztül kell megfogni”.
26 éves voltam, amikor összejöttünk, és az első 26 évemben bizony fakanálhoz sem nyúltam. Anyukám mutatott néha pár dolgot, de mindig azt éreztem, hogy ez nem fog menni, és minden próbálkozás kudarcba fullad. Örök ellenségem a sima piskótatészta volt. Mindig kemény vagy nyers vagy vizes vagy valamilyen nem normális halmazállapotú lett.
Ezeket olvastad már?
Úgyhogy pár próbálkozáson kívül sosem főztem semmit. De visszatérve a lényegre, beköltöztünk, én pedig természetesen próbáltam titkolni és költözés során nem hangoztatni, hogy igazából még egy jó tojásrántottát sem tudok elkészíteni. Teltek múltak a hetek, és bizony néha-néha odakerült a dolog, hogy össze kellett dobnom valamit, mert igencsak drága a pesti éttermi élet. Így kezdődött az egész.
Szerintem Áron – a vőlegényem - előbb utóbb rájött, hogy nem egy profi séffel költözött össze, úgyhogy rengeteget biztatott, dicsért, és kaptam tőle egy olyan magabiztosságot, amitől bármit el mertem készíteni. Természetesen rengeteg elkészült étel landolt a kukában, de ami rosszul sült el, arról már legközelebb tudtam, hogy mit fogok másképp csinálni.
Ezeket olvastad már?
Egy idő után zavart, hogy káosz van a receptjeim közt, és fogalmam sem volt, hogy melyik a bevált recept egy adott ételhez, így elkezdtem fotózni, gyűjteni, leírogatni minden receptet. Áron készített nekem egy webfelületet, ahol mindent vezettem magamnak. Ez mára a blogommá vált, és milyen meglepő, de vannak olvasóim.
Ezeket olvastad már?
…és ekkor jött az, hogy „megszólított a sors”. Vettem egy konyhai magazint, amiben több oldal a helyes piskótakészítésről szólt. Pontról pontra végigmentem, minden szabályt betartottam, és….tökéletes lett. Ez az a recept, amiről a mai napig nem tudom, hogy korábban mit ronthattam el. Úgyhogy lehetséges, hogy a legfőbb titok: bízni kell magunkban?! Jah, és idén lesz az esküvőnk, úgyhogy valószínűleg működik a „titok” :)
