Közel 20 éve, hogy saját konyhát vezetek. Számomra a családom volt mindig is a legfontosabb dolog a világon, így a közös étkezésekre-beszélgetésekre nagy hangsúlyt fektetek első pillanattól fogva, és ezekre az eseményekre nálunk általában a konyhán át vezet az út.
A sütés-főzés megnyugtat, kikapcsol, nem élem meg rutinként, imádok kísérletezni, alkotni, és minden alkalommal ugyanazzal az izgalommal várom az eredményt, mintha első próbálkozás lenne. Szeretek a vendégeink kedvében is járni, barátokat, kollégákat „csak úgy” saját sütivel megkínálni… na meg élvezem az elégedett arcokat és az elismerő pillantásokat látni. Alapvetően nálam az alkotás öröme kapcsolódik össze azzal a törekvéssel, hogy szeretteimnek örömet okozzak.
Ezeket olvastad már?
Anyukám a mai napig nem érti, hogy és hol tanultam meg főzni, hiszen míg együtt éltünk, gyerekként engem egyáltalán nem érdekelt a konyha. De valószínű, hogy nála, tőle tanulhattam meg, mivel nem csak finom, hanem jó minőségű étkekkel és igényesen „táplált” bennünket… Mindig úgy főzök, hogy a számban érzem az ő ételeinek az ízét, és nem kell nekem recept, mert megérzem, hogy mitől lesz olyan a süti, a leves, vagy a hús… és ebben a belső hangban még sosem csalódtam.
Ezeket olvastad már?
Kétségkívül nagy hatással volt a „fejlődésemre” a férjem ízlése is, ami jól megfért az én szenvedélyes, kísérletezgető technikámmal, így egymást formálva – hisz ő is nagyon szeret finomságokat készíteni és enni is – folyamatosan „turbózzuk”, fejlesztjük a módszereinket és ételeinket. A más népek konyhájára és az új irányzatokra is nyitott vagyok, gyakran fúzionálom a hagyományosat az újjal, és annak ellenére, hogy recepteket osztok meg, én általában csak ötletnek használom az ételrecepteket. Nem ijedek meg, ha idegen helyen kell „összedobnom” váratlanul valamit, nem jelenthet problémát, ha nincs mérleg, vagy hiányzik egy alapanyag… egyszerűen csak találékonynak kell lenni.
Ezeket olvastad már?
És nemcsak a konyhatündérkedés a nagy hobbim, kirándulásainkat, utazásainkat mindig egy nagy kulináris felfedezésként élem meg, mindig a helyi étkeken „pörgök”. Kedvenceim a balkán és a japán konyha.Hogy meddig marad ez a rajongás, azt nem tudhatom, de úgy érzem, amíg a környezetem ilyen hálás fogyasztója az alkotásaimnak, addig nem múlhat el. Terveim között szerepel, hogy a közeljövőben továbblépek a kis konyhám világán, és megpróbálok hivatásszerűen élni a szenvedélyemnek. Ahogy ezt egy tőlem okosabb személy mondta: „Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életedben” (Harvey Mackay)
