Őseink sokszor sütöttek agyagban – ástak egy gödröt, amibe tüzet raktak, majd ebben készítették el a napi betevőt. Később ugyanezt a technikát már kemencében alkalmazták. Aztán – jóval később – megjelentek az általunk is jól ismert római tálak.
Az agyagban sütés előnyei és hátrányai
Az agyagkéreg légmentesen lezárja a sütni kívánt ételt, így az a saját gőzében készül el, és az összes ízanyag benne marad. Amellett, hogy jóval intenzívebb ételt kapunk, sokkal porhanyósabb is lesz a végeredmény, hiszen nem tud kiszáradni a benne sütött hús.
Bár kemencére nincs szükség az elkészítéséhez - így otthon is bárki elkészítheti - , azért nem egy egyszerű vagy épp hétköznapi technika, hiszen sok türelmet és időt igényel. De ami jó hír, hogy nem egy költséges módszer. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni.
Agyagot már bármelyik hobbi boltban vásárolhatunk, azonban egyre érdemes ügyelni: semmiképp ne érjen közvetlenül az ételhez – érdemes tehát fóliába vagy káposztalevelekbe tekerni előtte a sütni kívánt alapanyagokat!
Elkészítése
Terítsünk le egy jó nagy alufóliát, majd fektessük rá a káposztaleveleket. Szorosan egymás mellé téve helyezzünk a levelekre bacont, és erre tegyük rá a húst. Ez lehet csirke, kacsa vagy épp dagadó, ahogyan mi is készítettük. Persze nem ám csak úgy magában, hanem megtöltve jó sok gombával és májjal. Ha már Hannibal, maradjunk autentikusak. Nemde?
Több mint 1,5 kg hús nagyjából 2 órán át sült a sütőben, 2-3 cm vastagságúra nyújtott agyagban. Utóbbit egyszerűen csak ráterítettünk, ügyelve arra, hogy tényleg mindenhol jól lezárjuk vele az ételt!
Sütés közben persze jó eséllyel megrepedezik, de ne essünk kétségbe, addigra már eléri a kellő hatást. (X)
