Nem szokásom mindig, mindenhez kenyeret enni, de a hekkezést úgy tudom elképzelni, hogy ülök a vízparton, csípnek a szúnyogok, hideg a hosszúlépés, és ott van előttem a hal, egy szelet kenyér, meg némi kovászos uborka, mert valami savanyúság mindig kell. Egy csipet ez, egy csipet az, ha jól sáfárkodom a javaimmal, minden egyszerre fog elfogyni. Pedig nem vagyok különösebben halas típus, és talán nem is a hal itt a lényeg, hanem maga a hangulat.
Hogy nyár van, hogy kicsit nagyobb a szabadság, hogy tovább van világos, hogy a vízparton ülve minden jobban esik, az import hekken át a némileg túlárazott pálcikás jégkrémig.
A magyar tenger egy Argentína és Chile partjai mellől érkező hal gyarmatává vált
Van azonban egy nehezebben magyarázható jelenség. A magyar ember, ha egy kérdésre egynél több helyes választ lehet adni, azonnal megtalálja a módját, hogy csapatokra osztódjon, és késhegyre menő vitát folytasson, vagy egyszerűbben szólva, leüvöltse a másik fejét, így védve a maga igazát. Itt van ugye mindjárt a halászlékérdés, és alighanem csak az isteni szerencsén múlt, hogy eddig komolyabb vérontás nélkül megúsztuk a bajai kontra szegedi vitát. Ki-ki úgy védi a magáét, mintha az élete múlna rajta, és a vita addig tart, ameddig meg nem állapítják, hogy a másik a hülye, vagy ameddig meg nem érkezik az ügyeletes gasztrookos, aki elmondja, hogy ez az egész paprikás, tésztás, nem tésztás bohóckodás egy vicc, de bezzeg a mediterrán hallevesek! Na, azok igen! Onnantól lehet őt utálni.
Szóval van nekünk egy ilyen nemzeti ügyünk, de azt, hogy a mi nagy, magyar tengerünk (ez az állandó megalománia is megőrjít) egy Argentína és Chile partjai mellől érkező hal gyarmatává vált, különösebb balhé nélkül tudomásul vettük, sőt, most már tulajdonképpen szeretjük is.
Félreértés ne essék, nincs nekem bajom a hekkel, de mikor olyan kényesek vagyunk a saját portékánkra, hogy sikerült épp ezt a bástyát ilyen könnyen feladni?
Egyszer volt, hol nem volt egy Balaton
Érdekes tény, hogy a Balaton sem volt mindig mindenkié. Most sem az, mert a tóparti nyaralást koránt sem engedheti mindenki engedheti meg magának, de maradjunk annyiban, hogy elvileg mindannyiunk számára hozzáférhető a vízpart. A XIX. században azonban még három nemesi család osztozott úgy a tó környékén, mint a vízfelületen, de a környék alapvetően mezőgazdasági térségnek számított, nem üdülőövezetnek. Aztán jött a XX. század, és főleg az első világháborút követően, a Balaton környéke lett az elit nyári pihenő- és találkozóhelye. Az a társasági élet, ami évközben főleg Budapesten zajlott, nyáron átkerült a Balaton partjára. Arisztokraták északra, polgárok, entellektüelek délre.
Majd beköszöntött a szocializmus, és az államosítás időszaka, a Balaton pedig hirtelen a dolgozó nép, na meg a pártelit szolgálatába állt. Egy országnak jelentette a szabadságot egy balatoni beutaló, de keleti és nyugati oldal legális találkozási pontja is itt volt.
Argentin hekk a Balatonon, azaz a megoldjuk okosba’ filozófiája
A balatoni vendéglátás megannyi hibája, rossz beidegződése egyébként ebből az időszakból származik, a megoldjuk okosba’ filozófiája jóformán mindenre rátelepedett. A korszak ételkínálata meglehetősen egyhangúnak bizonyult a tó körül, a gulyás, pörkölt, rántottminden szentháromsága uralkodott itt is, de hát a vendégek így is, úgy is jöttek, anélkül is pörgött az üzlet, hogy bárki megpróbált volna kreatív lenni. Pedig hát adott volt a vízpart, lehetett volna ez a vidék a halas fogások fellegvára is.
A balatoni halakat eladták külföldön
Süllő, illetve a süllő 1.5 kg-nál nagyobb változata, a fogas, harcsa, keszeg, csupa ízletes, értékes balatoni hal, amiből jóformán mindenkinek jutott, csak annak nem, aki a Balaton környékén evett volna belőlük.
Ezeket a helyi fajtákat ugyanis kifogták, majd jó pénzért exportálták. Van az a mondás, hogy valaki, vagy valami itthon világhírű, hát ezek a halak, kis túlzással, mindenhol világhírűbbek voltak, mint nálunk. Kellett tehát a megoldás, mert olyan, hogy vízpart és nincs egy tisztességes halétel, nem létezik. A magyar halakat nagyrészt exportálták, ami maradt, drága volt, a kereslet meg csak nőtt.
A megoldás: a hekk!
A tengeren túlról, fagyasztva érkező hekk mellett szóltak a következők:
- viszonylag egységes méretű volt,
- mivel kevés benne a szálka, nem kellett sokat bíbelődni vele,
- gyorsan-könnyen lehetett panírozni,
- aztán kisütötték, és már lehetett is csipegetni.
A legtöbb büfé tábláján ráadásul balatoni hekk néven futott, és valahogy addig-addig mondogattuk, hogy ez a miénk, hogy végül úgy is lett. Hiába nincs sok köze hozzánk, a csacsihal eggyé vált a balatoni nyarakkal, csak úgy, mint a hűtőtáskában hurcolt szendvics, a pléden napozás, Ötvös Csöpi, meg a vállalhatatlan diszkóélmények.
Igazából sokkal izgalmasabb, ízletesebb halak akadnak nála, de olyan régóta van már velünk, hogy most már egyrészt árulás lenne lecserélni, másrészt az elmúlt bő hatvan évben olyan erős lett a nosztalgiafaktor, hogy talán már nem is azért esszük, mert annyira szeretjük. Hanem azért, mert ott van benne a gondtalan, könnyed balatoni nyarak emléke, mikor a nyár beköszöntével tényleg minden gondunkat, bajunkat elhajítottuk, és másfél-két hónapon keresztül az volt a legnagyobb dilemmánk, hogy hol strandoljunk, meg milyen fagyit együnk.
Így készül a legfinomabb sült hekk
Most már hiába siratjuk a régi, szép időket, a hekk jött, a többi hal ment, és bár egy ideje már elkötelezett és nagy tudású szakemberek kötözgetik a balatoni vendéglátás sebeit, az örökségünk egy részétől már biztos nem fogunk megszabadulni.
Úgyhogy, ha már úgy alakult, hogy a hekk bevette magát a magyar néplélekbe, nézzük, hogy kell jól elkészíteni, hogy aki legközelebb ezt kéri a büfésoron, az tudja, mire kell figyelni!
- Először is, a halat megmossuk, besózzuk, alaposan befokhagymázzuk, majd harminc percig pihentetjük. A hal és a fokhagyma szerelme az égben köttetett, és ebben az esetben is tökéletes párost alkotnak. Ha engem kérdeztek, mindig lehet egy-két gerezddel több az előírtnál.
- Miután kipihente a fáradalmakat, paprikás lisztben panírozzuk (úgy érdemes számolni, hogy két evőkanál liszthez menjen egy púpozott teáskanálnyi paprika. Aki extrázni akarja, az a paprikát felezze, és fele füstölt, fele sima arányban keverje a liszthez).
- Forró, bő olajban kell aranybarnára sütni, hogy a hús omlós legyen, a külseje pedig ropogjon. Fontos, hogy nem szabad túl sokat forgatni, mert akkor a hal szétesik, aztán lehet vele ebéd előtt kirakósozni.
Szerintem egy szelet kenyér, és némi kovászos uborka a legjobb társaság hozzá, de lehet tálalni mellé sült krumplit, majonézes krumplisalátát, vagy valamilyen könnyedebb, zöldséghangsúlyosabb salátát is akár, elrontani biztos nem fogja.
Címlapkép: Fortepan / Szalay Zoltán
