Van, aki nyugdíjas éveit az utazásnak, a ház rendben tartásának vagy éppen a kertészkedésnek szenteli, és van, aki úgy dönt, kihaltnak vélt gyümölcsfajtákat kutat fel szabadidejében. A 79 éves amerikai Tom Brown ez utóbbi elfoglaltságot választotta, és milyen jól tette: több mint ezer eltűntnek hitt almafajtát fedezett fel néhány év alatt, hobbija pedig nemcsak számára értékes, számos séf és almabort gyártó cég is óriási hálával tartozik az idős úriembernek.
Tom Brown életéről és munkásságáról az Atlas Obscura készített riportot, melyből kiderül, az idős férfi több mint 20 évvel ezelőtt kezdett el "vadászni" az eltűnt almafajták után. Számunkra több okból sem mondanak sokat az olyan angol elnevezések, mint a Royal Lemon, a Rabun Bald vagy éppen a Candy Stripe, ezek ugyanis olyan almatípusok nevei, amik még generációkkal ezelőtt tűntek el az amerikai piacokról.
Tom Brown először 25 évvel ezelőtt találkozott számára addig ismeretlen almafajtákkal. A helyi piacon egy kistermelő standján több tucatnyi különböző küllemű almát talált. Volt, amelyik éppen akkora volt, mint egy szilva, más alma viszont kézilabdaméretű volt. A standot őrző kistermelő kizárólag olyan almákat termesztett saját kertjében, amelyek az Appalache-hegység térségében voltak elterjedtek az elmúlt két-három évszázad során. Mint kiderült, a környéken egykor több mint 14 ezer különböző fajta almát termesztettek az őstermelők, ezeknek nagy része azonban az idők során egyszerűen eltűnt.
De hogyan is tűnnek el almafajták százai néhány év alatt? A legegyszerűbb válasz a változó időjárás, egyes almafajták egyszerűen nem tudnak lépést tartani a folyton változó klímával. Egy másik oka a régi gyümölcsöskertek eltűnésének az azt ápoló emberek, termelők kihalása és a fáknak helyet adó gyümölcsöskertek beépítése.
Egyes gyümölcsök, példának okáért a Junaluska nevű alma is hasonló módon tűnt el csaknem 100 éve, sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy egykoron az észak-amerikai indián törzs tagjai, a cserkokik termesztették az Appalache-hegység Smoky Mountains nevű részén. Tom Brown 2001-ben döntött úgy, hogy felkutatja az eltűnt gyümölcsöt. Nem volt könnyű dolga.
Nyomozói munkája segített neki megtalálni azt a vidéki gyümölcsöskertet, amely még 1859-ben zárt be. Ezután egy helyi hobbikertészt és postást vett igénybe útikalauzként, segítsen neki a környéken más forrásokat felkeresni. Napokon át kopogtattak házról házra, és a régi almafákról kérdezősködtek. Végül egy idős asszony elvezette őket egy hegyi gyümölcsös maradványaihoz, amelyet már régen elnyelt az erdő. Brown később a nyári gyümölcsszezonban visszatért az erdőbe, és a történelmi, könyvtári és levéltári feljegyzések alapján sikerült azonosítania egyetlen egy, göcsörtös kérgű Junaluska fát. Brown levágott néhány hajtást, ezután pedig újra elkezdte saját kertjében honosítani az eltűntnek hitt almafajtát.
Brown több tucat ilyen "almavadász" történetet tudhat magáénak abból a közel 25 évből, amelyet Appalachia elveszett örökzöld almáinak felkutatásával töltött. Eddig mintegy 1200 fajtát talált, és kéthektáros gyümölcsösében 700-at a legritkábbak közül maga is termeszt. A legtöbbet már legalább egy évszázada nem árusították kereskedelmi forgalomban, néhányat pedig az utolsó ismert fajtájukból klónoztak.
Az észak-karolinai almagyűjtő szerint még több ezer fajta eltűntnek vélt alma létezik, ezeket felfedezni és megmenteni azonban versenyfutás az idővel. Azok az emberek, akik még tudják, merre kell keresni egy-egy évtizedek óta eltűnt fát, javában már a 80-as, 90-es éveikben járnak, de ez sem minden. A nagy viharok, az érintetlen területek beépítése és természetesen a kártékony rovarok miatt is nehéz a kutatás, melyre Brown szeretné utolsó aktív éveit rááldozni.
A férfit több buzgó almavadász is segíti munkájában, a gyümölcs ugyanis meghatározó alapanyag volt a néhány száz évvel ezelőtti őslakosok életében. Nemcsak önmagában fogyasztották a különböző almafajtákat, ételeket és italokat, almabort vagy cidert ugyancsak nagy mennyiségben készítettek belőle a hegység környékén élő népek, a fermentált ital ugyanis sok esetben egészségesebb szomjoltónak bizonyult, mint a víz. Brown számára egyaránt fontos a hagyományok és a természet tisztelete, valamint a felfedezés öröme is, mely által olyan gyümölcsöket kóstolhat meg először, amelyet már senki nem ízlelt meg az elmúlt 100 évben.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Ezért nem mindent megoldó szuperital az almaecet
- 8 almatorta, amit ha megkezdesz, nem lesz megállás
- Komoly mellékhatásai lehetnek, ha túl sok almát eszel
Forrásunk volt. Címlap: The Appalachian voice
