Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

75 kilótól szabadult meg 7 hónap alatt, most másoknak is segítene az ismert hazai étteremtulajdonos

Tabuk nélkül mesélt életmódváltásáról és önmagával vívott harcáról Bezerics Dani, a dél-balatoni és budapesti Paletták ötletgazdája, tulajdonosa.

Korábban is egy életvidám embernek ismertek az emberek, most is annak tűnsz, mégis úgy döntöttél, hogy életmódot váltasz. Miért?

Az általános iskola utolsó éveiben és középiskolásként sokat sportoltam. Ebből a korszakból vannak olyan emlékeim, ami az egészséges énképpel párosul. Ráadásul én elég hiú ember vagyok, szeretek tetszeni magamnak és másoknak, szeretnék egészséges lenni. Ennek ellenére, az önismeret hiányában bevédtem magam a sport előtt és után egy olyan zsírmennyiséggel, ami mögé mindig el lehetett bújni. Tavaly nyár elején éreztem azt, hogy itt vagyok 189 kilóval, és én ebbe belehalok. 

Akkor teljesen tudatosan jött az, hogy változtatni szeretnél?

Egy túrót, simán meghaltam volna a hájbetegségtől. Április végén jelentkezett egy egészségügyi problémám, jártam orvosról orvosra, szedtem gyógyszert, de semmi. Eljött a június, elmentem újra orvoshoz. Először tették fel a kérdést: „Dániel, egyébként hogy van?” „Hogy vagyok? Kitűnően érzem magam, hiszen sikerült úgy beállítanom a folyadékbevitelemet, hogy akár 10-12 litert is megiszom egy nap, mégis szomjas vagyok.” Erre az orvos azt mondta: „Dehát Dániel, maga cukorbeteg!”

„Én? Hát hogy lehet ez? Ez volt a félelmem egész életemben!”

 

Volt, vagy van a családodban cukorbeteg?

Anyukámék egészen kicsi korom óta szajkózták, hogy: „cukros leszel, cukros leszel”. Nagybátyámnak nemrég vágták le a lábát emiatt. Szóval a cukorbetegség örök mumusként ott volt az életemben. Az ételtől való lelki függőség is mindig kódolva volt, benne volt a rendszerben. Ugyanakkor ez nem egy olyan addikció, mint a heroin, amit társadalmilag illik utálni.

Nagy hagyománya van nálatok a közös étkezéseknek?

Én egy olyan családból jövök, ahol az étkezéstől való függés kimondva, kimondatlanul ott van. Nálunk mindenki túlsúlyos a családban. Én tényleg otthonról hozom az „akiszeretazetet” hashtaget, amit a Palettáknál használunk. Az étkezésekbe és egymás táplálásába óriási energiát és szeretetet töltöttünk és töltünk a mai napig, és ez a legveszélyesebb oldala a függőségnek, hogy valami olyat kellene hátrahagyni, amihez nagyon kötődsz. 

Névjegy

Bezerics Dani, 35 éves balatoni vállalkozó, étteremtulajdonos. 2013-ban indította útjára a boglári Paletta bisztrót. Igazi lokálpatrióta. Misszióként tekint a Balaton népszerűsítésére és a regionális összefogás megteremtésére. Dani és csapata jelenleg 3 helyszínen sugározza a Balaton-életérzést: Balatonbogláron és Siófokon áprilistól októberig, illetve egész évben Budapesten.

Hogyan tudtál mégis megszabadulni ettől a függőségtől?

Két dolog kellett hozzá: az egyik az orvos diagnózisa, és egy másik nagy törés, még ezt megelőzően. Nagyon erős trauma volt számomra, amikor 2018 elején a keszthelyi egységeimet elveszítettem, felszámoltam. Egy olyan erős lokálpatrióta, mint én, traumaként éli meg ezt az egészet, azzal együtt, hogy ennek meg kellett történnie.

Ugyanakkor az is egyfajta élethazugság volt, hogy nem láttam be, hogy a balatoniságomat egész évben valószínűleg nem Keszthelyen fogom megélni, hanem mondjuk Budapesten, itt a IX. kerületben, ahol rengeteg barátom, ismerősöm és volt iskolatársam él.

Nagyon megviselt ez az időszak?

Ahogy egy ilyen igazságot kimondasz, azt meg is gyászolod. Abban a pillanatban elkezdesz befelé fordulni, sírsz belül, sajnálod magad. Közben vannak feladataid, és ebben az új helyzetben próbálod a káoszt rendszerré alakítani. Ez egy nagyon izgalmas változás.

Ha példával szeretném bemutatni, akkor az élet egy flipperasztal, ahol megválaszthatod a témát és a méretet. Az én témám éttermes, de én az asztalon csak egy golyó voltam, ami állandóan pattog ide-oda. Nehéz volt azt kimondani, hogy nem tudom a történéseket irányítani.

Mégis elkezdted valahogy irányítani a dolgokat...

Magammal szemben a kamut és a megúszást kellett leszámolni. A megúszás abban is jelentkezett, amikor felvérteztem, felfújtam magam, mint egy Michelin-baba.
 

Ez is érdekelhet!

Lehangoló jelentés: túlsúlyos nemzet vagyunk, de ez a legtöbbeket nem zavarja

Mi volt az, amit tudatosan hagytál el az életmódváltás során?

Az orvos nyári bejelentése után az első utam egy boltba vezetett, hiszen tudtam, hogy számomra fontos az étkezés, „kajaheroinista” vagyok. Abban a pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy ez nem lehet egy kampánydiéta, hanem teljes életmódváltás kell. Van négy stabil cölöpöm, amiket a legelején levertem: cukor, liszt, rizs és burgonya nincs.

Hogy néztek ki a napi étkezések?

Az első három hétben előre terveztem, de nem hagytam el semmit, még a reggelit sem. Aztán bevallottam magamnak, hogy én nem vagyok reggeliző-típus, így elhagytam a reggelit. Mert az én napom nem indul, hanem berobban. Rögtön lavina. Először délután 2-3 körül szoktam enni, és ha eszem másodszor, akkor eszem, ha nem nem. Nem történik semmi amúgy, ha nem.

Az életmódváltás alatt mérted, hogy mennyit eszel?

Nekem pokol volt azt mérni, hogy miből mennyit ehetek. Az első hetek pedig így teltek, tervezéssel, mindig tudtam előre, hogy mit fogok enni reggelire, ebédre vacsorára.

Próbálkoztál azzal, hogy többször eszel keveset?

Nálam nem működik a sokszor keveset logika, mert ételfüggő vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy másnál ne működhetne ez a módszer. Abban az esetben, ha én sokszor keveset eszem, az életem egész egyszerűen a 2 kisétkezés között eltelt évődéssé degradálódik. Állandóan azon kattognék, hogy ok.. ezt a kicsit most megeszem, értem, hogy nem ehetek többet, de akkor találjuk ki, mi lesz a következő étkezés. Személy szerint nekem az fontos cél, hogy ne az öntáplálás határozza meg az életem. Az étkezés iránti szenvedélyemet és a szeretetet, érzéseket, gondolatokat, amiket közvetíteni szeretnék, a munkában éljem ki, a maga teljességében.

Milyen volt az étkezési rendszered korábban?

Erre nincsenek szavak, a mennyiségre. És arra sincsenek, hogy ezt hogy akartam elhazudni mások és saját magam elől. Amikor senki nem tudta, elszöktem a kedvenc pecsenyesütőmhöz egy kolbászra. Vagy bevállaltam, hogy elmegyek és hozok ebédet mindenkinek, és amíg visszaértem a kajával, én már útközben ettem valahol, a kollégáimmal pedig simán leültem még egyszer ebédelni. Tökéletesen átvágtam mindenkit, köztük saját magamat is: „Én még a levegőtől is hízok...Most úgy éreztem, hogy fogytam.

Hamar be kellett látnom, hogy fehérjéből és zsírból kis túlzással bármennyit ehetek, viszont ha csak rágondolok a lisztre, az plusz két kiló.

Hét hónap alatt 75 kilogrammtól sikerült megszabadulnod. Hogy érzed magad most?

Jól! Szerintem ez látszik, nem? Nem látom magam sápadtnak, nincsenek sötét karikák a szemem alatt. Én azt gondolom, hogy van a szervezetem, a testem, ami megszokott egy bizonyos energialeadást, -igényt, és most ebből sok megmarad, annak ellenére, hogy már rendszeresen sportolok is.

Mit, és heti hányszor sportolsz?

A sport mindig is része volt az életemnek. 180 kilogrammosan is teniszeztem, egyszer el is törtem a bokám játék közben. Most van egy étkezésre fókuszáló életformám, ami mellett ott a sport. Hetente kétszer teniszezem, boxolok, és járok kettlebell edzésre is. Minimum heti négyszer sportolok valamit. Viszont az első 40 kiló elvesztése alatt nem sportoltam semmit. 

Mit szólt a család az életmódváltáshoz?

Örülnek és támogatnak. Voltak már lazább elhatározások arra, hogy ők is belevágnak az életmódváltásba. :)

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik még a változás előtt állnak?

Rengeteget beszélgetek emberekkel az addikciókról. Azt gondolom, hogy a hasonló problémával küzdő emberek egymást tudják mentorálni, tapasztalatot cserélni, erőt adni. Szeretnék létrehozni egy olyan csoportot, ahol alkalmanként, megmondó ember nélkül össze tudunk ülni, nem kell senkinek semmit szégyellni, mert mindannyian megjártuk a hadak útját. De privátban is bárki megkereshet, tényleg szívesen beszélgetek, és osztom meg a tapasztalataimat bárkivel, aki szeretne változtatni az életén.

Ki kell terítenünk a lapokat. Az én paklimban az biztos benne volt, hogy el kellett ismernem: ÉTELFÜGGŐ vagyok. Az elején nekem is jó lett volna, hogy valami kapaszkodót kapjak, ezért tartom fontosnak, hogy segítsek másoknak.

Van egy kitűzött cél, súly előtted, amit szeretnél elérni?

Nem frusztrálom magam különböző célkitűzésekkel, talán csak annyi, hogy szeretnék tartósan jó fizikai és szellemi állapotot, egyensúlyt. Azt gondolom, hogy még egy 20-as talán van bennem, tehát valahová 90-100 kiló közé fog beállni a súlyom.

Bodon Judit dietetikus tanácsai

Dani eredményei önmagukért beszélnek, és ezúton is szeretnék neki gratulálni az eltökéltségéhez, a kitartásához, és különösen a másoknak segíteni vágyó szándékához. Az mindenképpen követendő példa, hogy életmódváltásban gondolkozzunk, és ne pár hetes-hónapos divatdiétákban, és az is, hogy az étrend mellett a rendszeres fizikai aktivitást is tegyük mindennapjaink részévé. Egyetértek Danival abban is, hogy a támogató környezet, a sorstársakkal való kapcsolatfelvétel, a tapasztalatok megosztása kulcsfontosságú az egyéni fejlődésben, a motiváció fenntartásában. Ugyanakkor szakemberként óva inteném az életmódváltásban gondolkodókat attól, hogy a napi 1-2 étkezésre állítsák be az étkezési ritmusukat. Ha valaki évek, évtizedek alatt felhalmozódott kilóktól szeretne megszabadulni, akkor mindenképpen legyen türelemmel maga iránt, és legyen kitartó. Érthető módon személy szerint szükségesnek tartanám mindenki számára dietetikus szakember felkeresését, aki az adott egyén jelenlegi egészségügyi állapotát, életkörülményeit felmérve tud személyre szabott tanácsokat adni annak érdekében, hogy a fogyás egészséges, kiegyensúlyozott és tartós eredményekkel járó legyen.

Említetted, hogy az életmódváltásodnak négy alappillére van. Ha eljön az ideje, fogsz magadnak engedményt adni? 

Persze, ha úgy fogom érezni, hogy minden kerek, megelégszem az elégedetlen elégedettséggel, akkor lesznek ünnepnapok. Ez nem azt fogja jelenteni, hogy egész nap megállás nélkül zabálok, hanem hogy annyit fogok enni, mint egy átlagember, és aznap a cölöpök is lazábban lesznek leverve. Én nem akarok pizza nélkül élni, az fix...

DE CSAK ÜNNEPNAPOKON!

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások (1)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

lewega
lewega Tue, 2019-02-19 09:49

"....az önismeret hiányában bevédtem magam a sport előtt és után egy olyan zsírmennyiséggel...." Micsoda lehetetlen fogalmazás ez? Bevédtem magam? Nem lehetne ezt helyesen megfogalmazni?
Az addikció szót többször is használja. Most magyarok vagyunk, vagy nem? Amire van magyar kifejezés, mint erre például a függőség, ott miért kell idegen szavakat használni? Azt hiszi talán, hogy attól gondoljuk őt intelligensnek?
A fogyásához gratulálok!