Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

6+1 sokkoló gyermekkori LEVES, amitől mindig rosszul voltunk

Mindenkinek vannak rossz gyermekkori ételélményei, amiket bár a felnőttek szerettek, de mi, kicsiként teljesen kiborultunk tőle. Összegyűjtöttünk 6+1 levest, amit nem bírtunk.

Talán mindenki emlékszik a menzás ételekre vagy a nagyi vagy anyu gyerekkori főztjére, ezek az emlékek nem halványodnak könnyen. Vannak közöttük, amit istenítünk, másoktól a rögtön görcsbe rándul a gyomrunk.

Éppen arról meséltem lelkesen egy baráti vacsorán, hogy alig várom, hogy anyukám meglátogasson, és elkészítsük a világ értelemszerűen legjobb húslevesét, amikor kiderült, valaki utálta a menzai változatot. Innentől nem volt megállás, megindult a leveslavina, és elég durván kiborult. Olyan változatokról esett szó, hogy leesett az állam, és a szerkesztőség tagjai is szolgáltak meglepetésekkel.

Íme a „finomságok”, amiket egyesek csak ételrémségként hajlandók nevezni, míg mások rajonganak értük: 

1. Ecetes tojásleves

Talán az ecetes buggyantott tojásleves hangzott el a legtöbbektől, mint nehezen feldolgozható gyerekkori kajaélmény. Általában a menzán készült változatokat teszik felelőssé az érintettek, aminek átható ecetíze volt, igazán híg lével, amit kellemetlen állagú tojásdarabok koronáztak meg. Az ízénél már csak a külleme volt keményebb.

„Abszolút nyerő kombináció: ecetes, paprikás lében úszkáló fehér darabok. Ez volt az az összes közül, amellyel ki lehetett üldözni a világból, már amikor a konyhában fortyogott is. Az egyébként rántotta formájában elketyegő tojás itt olyan körítést kapott, amely hosszú időre megkérdőjelezte, hogy bármilyen formájában szívesen látnám-e újra. Ecetes lében, tényleg?”

2. Tejbelebbencs

Azt hiszed, rosszul olvastad? Nem, ez nem a sima lebbencsleves, pedig attól is viszolyogtunk elég sokan. Mondjuk engem maximum az zavart, hogy vagy beleborult a só, mert nagyon szerelmes volt a konyhás néni, vagy semmi íze nem volt rosszabb napjain. A barátnőm szerint viszont:

„Ha gyerek vagy, akkor szeretned kell az édeset. Ennek a szabálynak teljességgel ellentmond a tejbelebbencs létezése, amely a benne úszkáló vastag tésztadaraboktól – amelyeket a lebbencslevesből már ismertél sós formájukban – vált igazán szürreális élménnyé. Cukros volt (nem édes!), a korabeli gasztronómia sajátosságai miatt sem citromreszeléket, sem vaníliát nem tartalmazott, értelmezhetetlen volt gyermeki ízlelőbimbóim számára.”

3. Savanyított marhanyelvleves

Erről bevallom, soha nem hallottam, és bár sokaknak felnőtt korukban már bejön ez a leves, a barátomnak konkrétan hidegrázása lett, ahogy kiejtette a száján a marhanyelvleves kifejezést.

„Ez is azok közé az ételek közé tartozik, amelyeknek összetevőit nem árulják el a gyerekek előtt, amikor az asztalra kerül, de ettől még nem válik ehetővé. Savanyú, rágós állati belsőséget tartalmaz, amelyről előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy miből van, és ezzel felkerül azoknak az ételeknek a listájára, amelyeket soha nem akarsz látni többé.”

Családi ebédek rémes eledele volt, ahol nem volt apelláta, ennek bizony le kellett csúsznia, vagy máskülönben nem jutott második, nem hogy grízes tészta. Az erőltetést sosem értettük, így ugyanis bármit sikerült egy életre megutáltatni szegény áldozattal. 

4. Köménymagleves

Ismét egy megosztó versenyző. A köménymaglevest mégis leszavazta a többség. Sok-sok köménymag és a levesben úszó gyanús kenyérkockák – utóbbi nyilván a levesben szétáztatva, nem külön tányéron érkezett.

„Ez volt az az étel, amit akár a menzán tettek elém, akár a nagyi főzte, egyformán taszító volt. A kömény illata, íze olyan töménységben jelent meg a konyhában, amely egyből távozásra ösztönzött, de a pontot az i-re a pirított, mégis ízetlen, majd latyakosra ázó kenyérkockák tették fel, amelyeket azóta sem tudok egyetlen levesben sem elképzelni.”

5. Sóskaleves

Semmi vonzót nem tud róla mondani az átkozója, csak isteni szerencsének tartja, hogy a családi asztalra nem került sosem, és ő is messziről elkerüli.

„Sóskafőzelék? Ez még rendben is lenne, egy jó feltéttel elmegy és felnőtt koromban kifejezetten szeretem, na de a leves? Vicceltek velem? Személyes ellenségem, már a gondolatától kikészülök, ha az állagára gondolok, ráadásul bőszen meghintették porcukorral, mielőtt először megkóstoltam. Gondoltam: ”Ez az! Ez csak valami igazi fincsiség lehet, mint a gyümölcsleves vagy a cukros paradicsom„. Aha! A mai napig előttem van az első kanál utáni érzés, és ahogyan végérvényesen legörbül a szám.”

6. Zöldségleves zöldség nélkül

Juci, olvasószerkesztőnk negatív leveses élményét elsőre nem is értettem, hiszen mi baj lehetne egy sima zöldséglevessel? Nekem nem sok tapasztalatom volt vele, de a húsleveses változatok esetében sokszor szilárdan hittem, hogy a készítés során nem látott húst, az tuti. Na ő valahogy úgy járt a zöldségekkel, mint Az okos leány a mesében. A „hoztam is, meg nem is” mondáshoz hasonlóan volt is a levesben zöldség, meg nem is.

„Csak ijesztő, fás-eres zeller- és fehérrépakockák fordultak meg a sós, üres, híg lében, az meg valljuk be, kevés gyermek kedvence. Máig nem bírom egyiket sem a levesben.”

+ 1. Babgulyás egy kis meglepetéssel

Szerkesztőnk, Lilla is bedobta az ő legmeghökkentőbb levesélményét, ami nekünk inkább viccesen hatott, de természetesen átérezzük csalódottságát, amit egy szilveszter este szenvedett el. Az anyukája készítette el kedvenc babgulyását, amit nagy örömmel kezdett kanalazni, majd jött a sokk: egy nagyobb merést követően szemben találta magát egy malacorral. Nem gondolta, hogy Babe, a kismalac is a szilveszteri menü része, akinek a döbbent kavargatás közepette több testrésze is kéretlenül került elő a levesestányérból. Ez az eset olyan traumatikus emlék volt, hogy azóta sem kedvence a babgulyás.

Titeket milyen leves borított ki gyerekkorotokban? Vagy épp ezek között volt a kedvencetek?

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!